Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok
29. Orsógomb a tükör és a ládika hátoldali szerelékei közötti területről. Kettős, eltérő nagyságú csonka kúp alakú. Sötétszürke, finoman iszapolt anyagból készült, gyengén kiégetett. Felülete egyenletesen eldolgozott, szélesebb vége homorú. M: 3,3 cm, Á: 3,5—3,54 cm, furata 9 mm. 10. tábla 29. 30. 2 db borostyángyöngy, az edényke mellől. Mindkettő lapos, tökmaghoz hasonló alakú. Lap hosszában haladó furatuk 2 mm-es. H: 1,27 és 1,53 cm, Sz: 1,02 és 1,24 cm, V: 0,57 és 0,5 cm. 10. tábla 30. 28. SÍR (11. tábla 2., 12. tábla) A hajó ÉK-i sarkánál került elő. Az erősen bolygatott területen (a sírtól D-re római táltöredék és középkori leletek kerültek elő: 88.2.318—322.) az alapozások vizsgálatához lemélyítés és alábontás folyt. A hajófal alapozása alól, közel a kövekhez lószerszám vastárgyai (17—21. sz. leletek) bukkantak elő. A találó kiemelte a tárgyakat, helyüket elbontotta, ezért Tari Edit csak hozzávetőleges helyzetüket rögzíthette, valamint azt, hogy a később tisztázott sírfenéknél magasabban kerültek elő. A terület megtisztításakor az alapozások széle alól alig kilátszó, sötét sírföldet határoló, 8—10 cm széles, hamuszürke sáv rajzolódott ki, kb. 20 cm-rel az alapozás alatt, nagyjából a később kibontott lábcsontok szintjében. D felől lett kibontva a sír DK-i része a medencéig, ezután következett az ÉNy-i sírrész feltárása. A hajófal É-i oldalán húzott, 1 m széles szelvényben kirajzolódott az ÉNy—DK-i tengelyű sírgödör részlete, az É-i sarok és az ÉK-i gödörfal kb. 70 cm-es szakasza a szelvényen kívülre esett. Sírgödör hossza legalább 260 cm volt, Sz: 122 cm, mélysége 140 cm. Tájolása: ÉNy, 38 vonás (326,25°). Az ÉNy-i sírrészben elvált egy 60—70 cm széles, sötétebb földű terület, ÉK-i szélén 5 cm széles, hamuszürke, kemény sávval. Ez a sötétebb terület lett kibontva. Az ÉNy—DK-i tájolású, hátán, nyújtott végtagokkal fekvő vázból csupán a bal váll és a bal oldalára fordult koponya látszott ki az alapozás alól. Bolygatatlan, a jobb könyöknél előkerült térdkalácscsont arra utal, hogy állatjáratok okozhattak kisebb rendellenességeket a sírban. Igen rossz megtartású vázcsontok. Férfi, 40—45 éves. Váz hossza nem volt mérhető, bal felkarcsont hosszából következtetett 15 termete 160—165 cm. Koponyáján ovális trepanáció. A sírföldben néhány őskori és kelta edénytöredék volt: 88.2.316—317. Leletek 1. Bal kulcscsont és nyakcsigolyák között aranylemezzel borított bronzfibula, a viseletnek megfelelő helyzetben. Tűszerkezetének alján textildarabot konzervált a vasrozsda. Bronzöntvény. Körszelet alakú, 6,5 mm vastag „fejlapból" indul a három lappal határolt, belül homorú kengyel, melyhez tompaszögben csatlakozik a félkör metszetű, egyenletesen kiszélesedő, félkörös lappal zárt „láb". Merőlegesen kinyúló, hosszú tűtartója 9 mm széles. Csuklós tűszerkezetét a fibulatest nyúlványa tartja. Kapcsolótűje bronz, a hosszú tűtengely és a tengelyt burkoló, 6,5—7 mm átmérőjű, hengeres hüvely vas. A hüvely mindkét végét vékony, kerek bronzlapocska zárta le, a lapocskákra 1—1 vékony bronzkarika simult. (A bal oldali, karikás lapocska már a sírban levált, a csővég mellett feküdt, a másik kezelés közben vált el, s részben megsemmisült.) A fibulatest (fejlap) keskeny oldalán, alul és fölül: a kengyel—láb találkozásnál és a lábvég ívelt pereménél keskeny vájatok haladnak, melyek a belső oldalakon is folytatódnak röviden. A kengyelt és a kiszélesedő lábrészt (talán a félkörös zárólap kivételével, ahol nincs nyoma) igen vékony, sima, a fibulatestet domborúan préselt díszű aranylemezek borították. A lemezek széleit a vájatokba gyűrték (a vájatokba illesztett, díszítő huzalnak nincs nyoma), a kengyelen a perem belső oldalához simították. A lemezborítás erősen sérült, hiányos. A kengyel középső lapján meggyűrődött az aranylemez, széle fedi a fibulatest borítását. A fibulatest 153
