Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

Analógiáit, a leányfaluihoz hasonlóan késői rétegből (IV. század vége—

V. sz. eleje) limes menti táborok anyagában találjuk meg pl. Ács-Vaspuszta, Intercisa.

22 c) Bikónikus tál: 5/20 b. t., К. 36. Ez egy viszonylag kis peremtöredék, kavicsos, keményre égetett anyagból. Formája bizonytalan. Bikónikus tál vagy ún. „Knickwandschüssel" egyaránt lehetett. d) „S" profilú tál: 6-7. t. 23-31., 8. t. 33—35., 36. t. 1., K. 38—82. A házikerámiához tartozó tálak legnagyobb részét ezek alkotják. Ez a forma csak nagyon ritkán készül Leányfalun más kivitelben (1. 32. típus, simított). Anyaguk keményre égetett, és kb. fele-fele arányban homokkal soványított, vagy kavicsos, esetleg apró kavicsszemcsés, csillámos. Ez utóbbiak néha rosszul, hólyagosra, vagy lyukacsosra égtek. Formájuk elég változatos. Alsó részük lehet gömbölyűbb (27—31. tip.) vagy kónikusabb (23—26.). Szájátmérő általában 16—24 cm. Van köztük néhány kisebb csésze pl. 31., 34—35—36. tip., melyek formája a műhely sajátossága. Ugyancsak ritka típus az egyfülű lapos tál is (25. tip.). A 32a. és 33. típus egy mély, inkább gömbölyű falú edényhez tartozott. Ez ugyancsak leányfalui sajátos forma. Az ,,S" profilú tálak nem tartoztak a késő római tálak vezető típusai közé. A legtöbb lelőhelyen csak néhány darab található belőle pl. a limes mentén Ács-Vaspuszta, Intercisa, vagy belső telepen Keszthely-Fenékpusztán, ill. Tácon.

23 Ugyanakkor néhány, leányfaluihoz hasonló korú műhely anyagában feltűnően sok található belőlük. így pl. Pilismarót-Malompatakon és Tokodon. Pilismaróton a tálak 58%-a tartozik ide, és a műhelyre jellemző simított felülettel vagy a szokásos szürke házikerámiából készültek. Tokodon a szokásos szemcsés, keményre égetett anyagból készültek ezek a tálak (Lányi 1981: XXIII—XXIV tip. Abb. 11—13.). Aljuk többnyire kónikusabb, élesebb profilú, mint a leányfaluiaké és általában bekarcolt hullámvonal vagy benyomkodások díszítik őket. Tokodon a 25. típusú füles tálhoz is találunk analógiát, bár ez kicsit mélyebb, fazékszerűbb edény (Lányi 1981: Тур П., 75., Abb. 2/9—10—11.). Hasonló füles tálak Dél-Pannoniából, pl. Sirmiumból ismertek, ugyancsak IV. századi keltezéssel (Brukner T. 96./195., 197.). A forma fül nélküli típusai is megtalálhatók itt (62. tip.). Carnuntumban is gyártották az ,,S" profilú tálat, bár korántsem olyan jellemző a műhely anyagára, mint az előbb tárgyalt lelőhelyeken (Grünewald 1979: Taf. 76/4., 51/10—12.). Általában szemcsés, keményre égetett, néha simított kivitelűek. A tábor 6. periódusából kerültek elő, de anyag és forma alapján Grünewald korábbinak tartja őket. Pontosan keltezni nem tudja (1979:58.). Van viszont egy carnuntumi műhelyből származó unterlanzendorfi töredék, mely az V. század első felére keltezhető.

25 A forma eredete kelta előzményekre vezethető vissza

26 és az I—II. századi római kerámiára is jellemző volt. A

IV században tűnik fel ismét és érdekes módon a barbaricumban sokkal gyakoribb, mint a provincia területén. így pl. a Marosszentanna—Csernyahov kultúra jellemző típusa, de előfordul a szarmatáknál is.

27 Morva területen az V. századi korongolt szürke házikerámiában tűnik fel és Tejral általános késő római típusnak tartja.

28 Pannónia területén a IV század végén és az V. században használatos ez a típus, de nem az egész provinciában, csak egyes területeken így pl. Dunakanyar, Dél-Pannonia, Carnuntum környéke. e) Vízszintes peremű, mély tálak, kónikus alsó résszel: 8/37., 9. t. 37a—41., 43—44, 11/56—57. 10/55. Az ide tartozó tálak keményre égetett csillámos, vagy kavicsos anyagból készültek. A típus mázas és simított kivitelben is előfordul. A leányfalui edényeken belül formailag két csoport különíthető el. Az elsőnek a válltörése kevésbé éles, pereme fedőnek kiképzett, profilait (37—44. tip.). A másik csoport profilja élesebb törésű, pereme vízszintes, szélén bemélyített vonallal (55—57. tip.). 9