Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Vörös István: A versegi plaolit telep emlősfaunája

pleisztocén kori emlősfauna-spektrum. Az Alföld É-i peremére nyíló völgyek, így a Vanyarci-patak völgye is ideális állatvándorlási útvonal és egyben vadászterület. A Vanyarci-patak völgyéből Versegnél korábban már került elő Mammut hus primi

genius fogtöredék

2

. Versegen a paleolit lakófelszíneket magába záró agyagos löszköteg fedőjét egy vastag interstadiális fosszilis talajzóna alkotja. A lakófelszín szintjében a löszréteg erősen mészkiválásos, mészkonkréciós. A telep sztratigráfiájára az jellemző tehát, hogy az nem interstadiálisban, vagy azt közvetlenül követő stadiális kezdetén, hanem egy stadiális végén funkcionált. A fosszilis talajzóna litosztratigráfiai besorolásának hiányában nem dönthető el, hogy a vérségi telep terminus ante quemje a Mende-Felsó talajkomplexum — Istállóskői faunaszakasz, vagy a Basaharc-Dupla talajkomplexum — Szeleta faunaszakasz

3

. Ezért a Dunaújváros-Tápiósülyi talajkomplexum — Pilisszántói faunaszakasz mind a paleolit leletanyag, mind a fajegyüttes alapján kizárható. JEGYZETEK 1 Lásd. T. DOBOSI V. cikkét ugyanezen kötetben. 2 Szentes, F. (1943): Aszód távolabbi környékének földtani viszonyai. Magyar Tájak Földrajzi Leírása IV. Bp. 1943. 1-69. 3 Kretzoi, M.—Pécsi, M. Ç982): A Pannoniai-medence pliocén és pleisztocén időszakának tagolása. Földr. Közi. 30 (1982) 300-326. István Vörös DIE SÄUGETIERFAUNA DER PALEOLITHSIEDLUNG VON VERSÉG In dem ausgegrabenen Teil der oberen Paleol ithsiedlung von Verseg-Tatárdomb fand man 110 anatomisch und dadurch auch nach Arten bestimmbare Knochenreste. Die gejagten Tiere waren Rangifer, Equus, Bison und Mammuthus. Das Vorkommnis der Tierreste erschien in zwei Stellen der 1. und 2. Der interessanteste Fund des 1. Wohnplatzes ist ein aus einem Mammut-Stopzahn hergestellter „Elfenbein-Löffel" (Bild 4—5). Die Knochen des Rangifer und Equus gehören dominierend in die Fleischregion. In dem 2. Wohnplatz kommt zwischen dem Rangiferresten auch das Geweih vor, die postcranialen Knochen repräsentieren ebenfalls die Fleischregion. Bison kommt nur hier vor. Der 2. Wohnplatz — aufgrund des Beweises der „in situ" Knochenrande (Bild 2) — konnte in der Erde Seitenwände haben. Die Artenzusammensetzung der Jagdbeute der paleolitischen Siedlung von Verség ist ein typisches Spektrum der Säugetierfauna des oberen Pleistozän. Die in das nördliche Randgebiet auslaufenden Täler der Ungarischen Tiefebene, so auch das Tal des Vanyarc-Baches, ist auch eine ideale Tierwanderungsstrecke und gleichzeitig ein ausgezeichnetes Jagdgebiet. Die Abdeckung der des paleolithischen Wohnplatzes von Verség in sich schliessende Lössmasse ist eine dicke Bodenhorizontale, fossile Bodenzone. Die litostratigrafische Einteilung dieser Bodenzone ist nicht bekannt. So ist der terminus ante quem der Paleolithsiedlung von Verség der MendeFelső Bodenkomplex — Istállóskő Fauna-Phase, oder der Basaharc — Doppel Boden-komplex — Szeleta Fauna-Phase.

3 (Übersetz von Dagmar Szakács) 90