Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

T. Dobosi Viola: Paleolit telep Verseg–Kertekalján

T. DOBOSI VIOLA (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) PALEOLIT TELEP VERSEG-KERTEKALJÁN Kutatástörténet 1985. A Verseg-Tatárdomb lelőhely hitelesítésével párhuzamosan

1 terepbejárásokat végeztünk a környéken. Bauer Jakab és Homola István hívták fel a figyelmet a Tatárdomb északi, teraszos elrendezódésű lejtőjére. Még a tatárdombi ásatásokkal egy időben néhány kutatóárkot nyitottunk a közelítően kelet—nyugati irányú, a szintvonallal párhuzamosan futó földút két oldalán (Tasi Mihály földje, a Csörsz-árok azonosított szakasza és a földút között)

2

. A kutatóárkokban változatos rétegsor, a tetőről lemosott humusszal elegyengetett lejtőüledéket találtunk. A humuszban későneolit telepnyomokat azonosítottunk. Átlag 100 cm mélységben és ez alatt, mészmicéliumos, erősen meszes, száraz löszben in situ fosszilis állatcsontot bontottunk ki. A váratlanul megtalált települési felszínrészlet bizonyítéka annak, hogy nem reménytelen, csak kissé hosszadalmas terepbejárással paleolit telepet keresni. Eddig két ilyen telepet találtunk minden materiális támpont nélkül, a körülmények mérlegelése után: Pilismarót-Pálrétet és Verseg-Kertekalját. Igaz, mindkét lelőhely esetében már hiteles paleolit telep helyének ismeretében jutottunk el a környék geomorfológiai viszonyainak elemzéséig! (Pilismarót-Diós és Verseg-Tatárdomb)

3 1986. Az előző évi próbaásatás után az ez évi feltárás már a lelőhelyre koncentrálódott, a tatárdombi feltárást nem folytattuk. A tavalyi kutatóárokhoz kapcsolódva, az út két oldalán, két szelvényben egy paleolit települési folt nagyobbik (?) részét sikerült feltárni. Verseg-Kertekalja lelőhelyen a két évben összesen 80 m

2 felszínt bontottunk ki. (1. kép) Ennek során cca. 16 m

2-nyi őskőkori felszínt találtunk in situ. A paleolit telepjelenségek az út mindkét oldalára, mindkét szelvényre kiterjedtek, a neolit jelenségek elsősorban a szelvények déli, a Tatárdomb felőli oldalára koncentrálódtak. Sztratigráfia Verseg-Kertekalja lelőhelyen a kutatóárkokkal összesen mintegy 70 méter hosszban ismertük meg a rétegsort észak—déli irányban. A sztratigráfia nagyon változatos. (2. kép) Az eltemetett, majd időnként felszínre került vagy újabb üledékkel borított talajok váltakozása mellett figyelemre méltó a lelőhely déli peremének (ez a terület már leletmentes) rétegsora. Az aprókavics(murva)-zsinórok, fehér mésziszap-csíkok váltakozása rendszeres (vagy tartós) vízzel fedettséget feltételez. A paleolit telep életének idején a felszín közelített a vízszinteshez. A későbbi, csapadékosabb 73