Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Torma István: Régészeti topográfiai kutatások Vác környékén

dolgozás során az 1962. évi közigazgatási állapotot vettük figyelembe. Az akkor létező 38 helység (37 falu és 1 város) száma a községegyesítések révén 1988-ig 35-re csökkent (33 falu és 2 város). A szobi járást még 1970-ben a vácihoz csatolták. A járásrendszer 1984. évi megszűnésével a volt váci járásból Fótot és Gödöt Dunakeszi városkörnyékéhez, Erdőkertest és Veresegyházat Gödöllő városkörnyékéhez sorolták, a többi helység Vác városkörnyéke maradt (a korábbi aszódi járásból idecsatolták még Ácsát, Galgagyörköt és Püspökhatvant). A meglehetősen komplikált — és egyes részleteiben bizonyára nem is tartós — közigazgatási változások állandó nyomon követése zavarokat okozott volna a feldolgozó munkában. Az első, régészeti objektumra vonatkozó híradás 1669-ből származik, ekkor Eduard Brown számolt be a nógrádverőcei római kori erődítmény romjáról.

4 Ezután XVIII. századi szerzők említenek mellékesen váci középkori épületmaradványokat.

5 A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őre, Érdy (Luczenbacher) János 1847-ben szülőfalujában, Szobon tárt fel bronzkori és kelta sírt.

6 Az MNM azóta is többé-kevésbé rendszeresen gyarapodott területünkön napvilágot látott leletekkel. Munkatársai számos helyszínelést, leletmentést végeztek. Ipolyi Arnold, majd Rómer Flóris az 1859-ben meginduló Archaeologiai Közlemények hasábjain többször sorol fel Vác környéki, illetve börzsönyi leleteket is. Rómer Flóris megvizsgálta az összes római kori őrtornyot, Dunakeszin kisebb feltárást végzett, vázlatos felmérést készített az alagi templomról. Hőké Lajos 1866—1870 között ismertetett Hont megyei régiségeket.

7 Arányi Lajos 1875-ben a csővári várat, a következő évben pedig az alagi és sikátori templomromot mérte fel. 1865-ben váci geológiai felvétel során napvilágot látott leletek kerültek a bécsi Naturhistorisches Museumba.

8 Az első jelentős magángyűjtő, Závodszky István kisszentmiklósi jegyző 1868-ban kezdte meg tevékenységét, amit 1876-tól Valkón, majd 1880-tól Gödöllőn folytatott. Ajándékozások és saját felszíni gyűjtései révén a váci és a gödöllői járás csaknem valamennyi falujából szerzett tárgyakat. Gyűjteményének egy része a rövid életű Gödöllő és Vidéke Történelmi és Régészeti Múzeumegylet anyagaként 1876-ban szerepelt a VIII. Őstörténelmi és Embertani Kongresszus kiállításán.

9 Az MNM-nek ekkor átadott leleteit a lelőhelyadatok feltüntetésével viszonylag pontosan vették nyilvántartásba.

10 A halála után megvásárolt régészeti tárgyakat kivétel nélkül, a fegyvereket pedig többségükben lelőhely nélkül leltározták be.

11 Azonosításuk Závodszky István naplója segítségével is csak részben sikerült.

12 Vácott a helyi régészeti kutatások kezdete ifj. Varázséji Gusztáv (1854—1887) nevéhez fűződik, aki egyetemi hallgatóként a Nemzeti Múzeum régiségi osztályának gyakornoka volt. Szülővárosába való visszatérése után 1881-től ásatásokat végzett a váci Pogány váron,

13 a Hétkápolnánál

14 és a tahitótfalui Bolhavárban. A Váczi Közlöny szerkesztőjeként mozgalmat indított a helytörténeti emlékek összegyűjtése és múzeumegylet létrehozása céljából. Korai halála után régiséggyűjteményét először magánlakásokban őrizték. 1887-ben hozták létre a „Váci múzeum és régészeti bizottság" nevű szervezetet, majd 1895-ben alakult meg az egészen 1949-ig fennálló Váci Múzeum Egyesület, amelynek történetét és gyűjteményei elhelyezésének hányattatásait Asztalos István írta meg.

15 Az egyesület mozgatórugója 1941-ben bekövetkezett haláláig Tragor Ignác ügyvéd, takarékpénztári igazgató volt, aki először titkárként, majd elnökként tevékenykedett. Lelkes lokálpatriótaként, Vác felülmúlhatatlan polihisztoraként több mint 20 kötetben gyűjtötte össze és dolgozta fel a Vácra vonatkozó legkülönfélébb adatokat. Számunkra legfontosabb műve a váci múzeum gyűjteményeinek 1912-ben összeállított leíró lajstroma, amely régészeti áttekintés után a kiállítás részletes vezetőjét tartalmazza.

16 Egyéb leltárkönyv és adattári dokumentáció hiányában ez a kiállítási katalógus nyújtja a múzeum régészeti anyagának azonosításához az egyetlen segítséget. A leíró lajstrom megjelenése utáni időről sajnos semmiféle nyilvántartás nem maradt ránk. A gyarapodásokról csak az éves beszámolók szűkszavú híradásai tudósítanak (az utolsó jelentés 1937-ről jelent meg). Sok fontos adatot tartalmaznak a város 6