Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)

90 Balanyi (1947—1980) 258. lelőhely. Kovács Sándor Árpád tanító Pótharaszton 1935. szept. 18-án kelt levele Nagykőrös város polgármesteréhez. PML nko Nagyk. város polg. mest. iratai Ш—108/1935. 91 Az iratokat 1. PML nko Nagyk. város polg. mest. közig, iratai III—108/1935.; Ш—49/1936. 92 MNM Népvándorláskori leltárkönyv 22.1935. X.7.1tsz.; Fehér-Éry-Kralovánszky (1962) 752. lelőhely. 93 MNM Népvándorláskori leltárkönyv 22.1935. 1-3. ltsz. 94 Nagykőrösi Híradó 1932. november Itt; MNM Adattára 53.N.II. 95 AJM Fotógyűjteménye 1. Vö.: Nóvák (1978) 327., 2. kép, nyomdahiba miatt téves — 1930-as — évszámmal. 96 Simon (1983) 76-78. 97 Néhai Miklay Jenő közlése, aki az 1930-as években erdőőrként dolgozott, s a helyszínen járva, tanúja volt a csontvázak előkerülésének. 98 Simon (1983) I. tábla, 13. lelőhely. 99 Horváth Tibor jelentése a nagykőrösi próbaásatásról: MNM Adattára 53.N.II. 100 Nagykőrösi Híradó 1935. november 3. 101 A már idézett levéltári iratokon kívül 1. a Nagykőrösi Híradó 1935. december 22-i számát. 102 Nagykőrösi Híradó 1936. január 12. 103 MNM Adattára 53.N.II. és 49.1926. 1—10. leltári számú tárgy a MNM régészeti gyűjteményében. 104 Tompa (1934-1936) 73. 105 Bóna 0961—1962) 13., Vl.t. 6—16. — Hogy az MNM régészeti gyűjteményének 10.1936. 1—2. leltári számú, nagyrévi kultúrához tartozó, Nagykőrös, református egyház földje lelőhelyú edényei (az egyiket közölte Bóna Lm. Vl.t. 5.) ugyanerről a lelőhelyről származnak az ismertetett levéltári adatok és újsághírek nyomán 100% -ig valószínűsíthető. 106 Balanyi Béla ásatási jelentése, AJM Adattára 281—70.; Balanyi (1959). 107 AJM Adattára 425/4-77, „A múzeum leltára , 1948", 262. oldal, 4. tétel. 108 PML nko Nagyk. város polg. mest. ein. iratok 275/1938. 109 Néhány, az Arany János Múzeumban őrzött dokumentum egyértelműen tanúskodik Dezső Kázmér ez irányú érdeklődéséről. (AJM Adattára 194—70.) Kéziratos jegyzetei között megtalálható pl. az 1879. évi ásatásnak az Archaeológiai Értesítőből kimásolt szövege. Az 1894. évi feltárásról készített jegyzetek szerint a (Földvár melletti) „óstemetóből" Kada Elek magával vitt Kecskemétre több mint 200 urnát, s a „kecskeméti múzeum római gyűjteménye ezen emlékekből lett a világ leggazdagabb urnagyűjteménye". A különféle iratokból viszonylag jól ismerjük az ott kiásott leleteket s azt is tudjuk, hogy azok nem Kecskemétre, hanem Pestre kerültek rajzoltatásra, majd onnét vissza a nagykőrösi gimnázium régiséggyűjteményébe. A néhai polgármester állítása tehát tévedés. Az 1930-as években kerültek ugyan Nagykőrös, Csipvár II. dűlőből, pontosabban a nagy ligeti út és a csipvári út kereszteződése környékéről római kori edények Kecskemétre (Balanyi B. : A Nagykőrös határában található régészeti lelőhelyek. AIM Adattára 336—72. 9. oldal.), ám a polgármester jegyzetei egyértelműen a XIX. század végi ásatáshoz kapcsolják e nagyszámú leletnek Kecskemétre kerülését. Dezső Kázmér feltehetően az Új hártyán, Vatya pusztán felásott 364 bronzkori urnával keverte össze az előbbieket. Dezső Kázmér céduláin szerepel két nagykőrösi „római mérföldkő" is. Az egyiket a Csipvárban, a Kecskésféle földön látta egészen a talajba süllyedve, a másikat pedig a Dalmady Győző utca és a Rákóczi utca sarkán. (Az utóbbihoz 1. Galántai Fekete Béla fényképpel kísért levelét a MNM Adattárában, a 29.N.I. számon.) Ezek a kövek azonban se nem rómaiak, se nem mérföldkövek: valószínűleg határjelek vagy geodéziai alapkövek lehettek. (A Galántai által is látott és lefényképezett kő félig földbe ásva jelenleg az Achim András u. 3. számú ház előtt található.) Római mérföldköveknek a Barbaricumban való előfordulását egyébként már az a Salamon Ferenc sem tartotta valószínűnek, akire pedig Dezső K. is hivatkozott. (L. Salamon E: Budapest története I. Bp. 1878. 228.) A valóságos római köemlékeknek a Duna—Tisza közi előfordulása [pl. Albertirsa: 1. Dercsényi (1958) 220.; Nyáregyháza: 1. Momvcsik (1920—1922)]. középkori vagy újkori gyűjtéssel magyarázható. [Soproni (1958) 56., 118. jegyzet], s mint ilyenek a Duna—Tisza közi római történet rekonstruálására nem alkalmasak. 110 Simon (1985) 334., 5-6. kép. 111 PML nko Nagyk. város polg. mest. közig, iratai III—49/1936. alapszám. 173/1936. ; Nagykőrösi Híradó 1937. december 18. 112 Nóvák (1986) 297-298. 113 Nagy Lajos: A Csipvár titka с elbeszélése megjelent a szerző „Amit a körösi határ mesél" с kötetében Nagykőrösön 1933-ban. 114 Simon (1984-1985) 36. 115 PML nko Nagyk. város polg. mest. közig, iratai Ш—49/1936. alapszám, 1472/1937. sz. irat; III—275/1938. alapszám, 1563/1938 sz. irat; Nagykőrösi Híradó 1937. november 14., november 28. 116 Magyar Néprajzi Lexikon III. Budapest, 1980. 197—198. a további irodalommal. A nagykőrösi hiedelemmondákról összefoglalóan: Nóvák (1986) 193—213. 117 AJM Adattára 425/4—77. „A múzeum leltára 1948". 223—224. oldal. AJM numizmatikai gyűjteménye 9527—9528, 9530—9882. A leletek a Pest megyei numizmatikai gyűjtemény részeként a ceglédi Kossuth Múzeumban találhatók. 118 Balanyi (1947-1980) 1-5. 51