Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés
256 Pető 1976, 90. о. 12. sz., 92. о. 1. kép 2.; Pető 1979, 278. о. VI. t. П., 279. о. 31. sz. 257 Maróti 1986, Kat. 117.2., 117.4. — В. Thomas E. anyaggyűjtése alapján 258 Bónis 1942, 21. о. 259 Bónis 1942, 22. о., XXI. t. 23/6. = ХХХП. t. 27. a-b. 260 Bónis 1942, 22. о., XXI. t. 47/1. = ХХХП. t. 9. és XXI. t. 26. = ХХХП. t. 41. 261 Maróti 1986, Kat. 151.8., XXXVin. t. 9. (= MNM 152.1885.40.); Nagy L. a motívumokat Resatus bélyegeiként közölte: Nagy L. 1942, 256. o. 4. kép 4. sor 1. és 6. ábra 262 Mócsy 1954, 187. o. 263 Gabler 1977, 227. о. K.175. 264 Horváth 1979, 42. о. 61. sír, XL. t. 61/5. L. t. 2. 265 Póczy 1956, 132. о. 266 Bánki 1987, 208. о. 387., XV. t. 387. 267 Pl. Kuzsinszky 1932, 151-153. kép 268 Maróti 1986, Kat. 151.4., XII. t. 11. (= MNM 15.1951.4.), lh: Szóny 269 Nagy L. 1942, 256. o. 270 Nagy L. 1942, 256. o. 271 Gabler 1964, 60. о. 272 Thomas 1955, 112. о. 273 Thomas 1955, 113. о. 274 Thomas 1955, 113-114. о. 275 Fitz 1976, 62. о. 276 Bánki 1974, 209. о., VI. t. 7. 277 Bánki 1975b, 142. о. 278 Bánki 1978, 200. о., XV. t. 486. 279 Bánki 1987, 208. о. 378., XIV t. 378. 280 Utolsó publikált ásatási jelentés az 1984-es évről: Alba Regia XXIII (1987) 281 Anyaggyűjtésem még nem teljes. 282 NagyL. 1942, 257. o.; Maróti 1985, 103. o. Kat. 10.1. (= SZFM 67.223.16.) 283 Maróti 1985, 108. o. Kat. 15.21., VII. t. 2. 284 Nagy T 1949, 108. o. 55. j. 285 Nagy L. 1937, 269. o.; Nagy L. 1942, 257. o. 99. j. 286 Ottományi Katalin ásatása, 1984. SZFM 91.2.1. 287 Rhé 1906, 13. o. 288 Rhé 1906, 22. o. 289 Fitz 1970, 186/30/.О. 290 Nagy L. 1942, 257. o. 96. j. 291 Barkóczi—Bónis 1954, 165-166. o. 53., 192. o. 23,9. kép, L.t.13. 292 Póczy 1957, 38. o. 293 Rómer 1864, 57. o. XXIV.; CIL HI. 6010 181 ; Nagy L. 1942, 257. o. 294 Fitz 1970, 182/26/.0. 295 Nagy L. 1942, 257. o. 97. j. 296 Cs. Dax Margit leletmentése, 1970., VLDM 70.15.1. 297 Nagy L. 1942, 257. o. 101. j. LI. t. 2. 298 A töredék egy mintegy 60 darabból álló csoportba tartozik, mely egy nagyobb, egyéb leleteket is tartalmazó, bizonytalan származású tárgyakat egyesítő gyűjtemény része volt. E gyűjteményt a rendőrség egy magánszemélytől, Molnár Károlytól (Ralovszky Béla és társai) foglalta le, majd adta át az MTA Régészeti Intézetében működő Topográfiai Csoport vezetőjének, dr. Torma Istvánnak szakvéleményezés céljából. Dr. Torma István szerint a leletek Gorsiumból származnak — a cserepek közt ugyanis volt egy Budapest—Székesfehérvár útvonalra szóló vonatjegy. A volt tulajdonos azt vallotta a rendőrségen, hogy különböző területeken, több időpontban gyűjtötte az anyagot. Később a vizsgálatot megszüntették, így sajnos nem tisztázódott megnyugtatóan a leletek származási helye. Véleményem szerint a pecsételt darabok — az anyag többi részét nem ismerem — alapján nem lehet megállapítani kétséget kizáróan eredetüket. Ugyanis az együttesben szerepelnek olyan darabok, melyeknek analógiái csak Aquincumban, és olyanok, melyeknek csak Gorsiumban lelhetők fel. (Megjegyzendő azonban, hogy ez sem egészen bizonyító erejű, hiszen a gorsiumi anyag csak részben, az aquincumi pedig szinte alig publikált!) Természetesen vannak analógia nélküli darabok is. A gyűjtemény egészének — a pecsételteket értve ezalatt — képe alapján nem kizárható, hogy tényleg több lelőhelyről származ405
