Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)
zsef atyjának Homolytája dűlő 15. szám alatti tanyája kertjében (1. kép 34.) földfordítás közben kb. 70—80 cm mélységben egy ezüstpénzekkel teli cserépedényre bukkant. Czeczon J. jelentette az esetet a polgármesteri hivatalnak. Ott felszólították őt az éremkincs beszolgáltatására, б azonban csak ellenszolgáltatásért volt hajlandó erre. A polgármesteri hivatal — csatolva 5 db érmet — értesítette a Nemzeti Múzeumot és a megváltás ügyében intézkedést kért. A válaszlevél kézhezvétele után közölték Czeczon Józseffel, hogy a leletet értékbecslésre a Főfémjelző és Fémbeváltó Hivatalnak kell megküldeni. Ott az összesen 11 594 darabból álló 6149 g súlyú kincset 138 pengő és 82 fillérre becsülték. Ezt az összeget pénzügyminisztériumi utasításra a hivatal átutalta Nagykőrös város polgármesterének azzal a megjegyzéssel, hogy azt a találó és a földtulajdonos, azaz ifjú és idős Czeczon József között kell szétosztani. Furcsa módon a lelet időközben megszaporodott. A Nemzeti Múzeum Éremtárának 1939-ben feldolgozásra átadott kincs ugyanis már 11 904 darabra rúgott. A 310 darab többletet feltehetően az okozta, hogy vagy a találó, vagy a földtulajdonos megkurtította a leletet, tartalékolván magának néhányat abból arra az esetre, hogyha a jogos jutalom netán elmaradna, s azt csak annak kifizetése után adta át a múzeumnak. A Nagykőrös, Homolytája dűlői éremlelet legkorábbi darabját Hunyadi Mátyás (1458—1490) verette, míg a legfiatalabb érme 1595-ből származik. 88 * 1935-ben újabb régészeti leletbejelentéseket kapott a polgármesteri hivatal. Az egyik hír a gógányi iskola melletti Cs. Kiss-tanyán lelt „történelmi régiségek"-ről szólt. Dezső Kázmér utasította a közművelődési ügyosztályt, hogy a lelőhelyet azonnal vizsgálja meg, és a leleteket azonnal helyezze biztonságba, azaz küldesse be a Nemzeti Múzeumba. A polgármesteri utasítás végrehajtásának körülményeiről, eredményeiről nincs adat, noha az kétségkívül megtörtént. 89 (1. kép 16.) Nagykőrös bérelt pusztájáról, Pótharasztról érkezett a másik bejelentés. 90 Ennek a Nemzeti Múzeumba való továbbítása után helyszíni szemlét tartott, illetve leletmentést végzett ott Horváth Tibor gyakornok, akinek figyelmét más környékbeli lelőhelyek és leletek is megragadták. Olyan üggyé fejlődött tehát a bejelentés, amelynek kapcsán számos irat képződött és hagyományozódott az utókorra. S mivel ezekben eddig ismeretlen le'óhelyekről, leletekről, vagy már közölt, de lelőkörülményeikben hézagosan ismert régészeti tárgyak szerepelnek, részletesen foglalkozom velük. 91 Kovács Sándor Árpád pótharaszti tanító levélben arról értesítette Dezső Kázmér polgármestert, hogy az iskola szérűskertjében (ma: Újlengyel, Akasztódomb) homokhordás közben emberi csontokra, lófogakra és kengyelvasra akadtak, s hogy a homokhordást további intézkedésig beszüntette. Egy héttel később, szeptember 26-án kelt levelében továbbította a hírt a Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának Dezső Kázmér, fölajánlva egy esetleges ásatáshoz a város anyagi támogatását. Október 4-én Horváth Tibor múzeumi gyakornok tett helyszíni szemlét a feldúlt sír helyén, ahová őt Nagy Lajos, a nagykőrösi polgármesteri hivatal közigazgatási gyakornoka és a leletbejelentő kalauzolta. Kétnapos próbaásatással egy honfoglalás kori sír leleteit sikerült megmenteni. 92 A Nemzeti Múzeum leltárkönyvi bejegyzése szerint ezeken kívül 3 avar kori tárgy is Budapestre került ekkor, amelyek a nagykőrösi Csókáserdő szélénél, a Nyárkútrét dűlőben kerültek elő. 93 (1. kép 17.) Amint az egy újsághírből és Horváth Tibor 1936-os kiszállási jelentéséből 94 kiderül, ezek még 1932 őszén láttak napvilágot, más — őskori — leletek társaságában. A régiségeket az újságcikk s a leltárkönyv egybehangzó állítása szerint Pánczél Gyula gyűjtötte össze és ajándékozta a városi múzeumnak. Pánczél becslése és az idős Miklay Jenő nyugdíjas erdőőr visszaemlékezése szerint a földforgatáskor kb. 22—23 sír pusztulhatott el, amelyekben,,hasonfekvő csontvázmaradványokat, lótejeket, bronz karpereceket, urnákat találtak". Közülük „vonaldíszes, égetetlen agyag urna és edénydarabok, egy bronz karperec és néhány pattintott kovakő eszköz maradvány" jutott a városi múzeum gyűjteményébe. A kutatás nagy szerencséjére Dezső Kázmér e leletek javát — feltehetően a Nemzeti Múzeumnak átadatottak — 1935-ben lefényképeztette. 95 A képen (amelyről csak annyit tudunk, hogy ki kivel és mikor készítette) késő rézkori (péceli kultúra) edénytöredékek és három avar kori tárgy: egy két 38
