Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés
A műhely jellegzetes motívuma a kutya, mely több variációban ismert Brigetióból. 241 Kutyával díszített darabot ismerünk még Győrből, 242 Esztergomból, 243 Solymárról 244 és Aquincumból 245 . Az esztergomi darab aquincumi vagy brigetiói gyártmány — a motívum egyikhez sem hasonlít túlságosan, de mindkét helyen megjelenik a kutya tál belsejében is. Az ismertetett — tényleges és feltételezett — műhelyek közül az alábbiakból ismert pecsétlő is: Savaria, 246 Vindobona, 247 Gorsium, 248 Keszthely 249 és Maroskeresztúr. 250 Az MNM gyűjteményében van egy ismeretlen lelőhelyű pecsétlő, mely a leltározás szerint „benyomott díszű edények díszítésére" szolgált. 251 Az eddig ismert pecsétlők lenyomatát nem ismerjük edényről, a pecsétnyomókat terra sigillaták gyártásához kellő formatálak és pecsételt díszű edények előállításához egyaránt használhatták. IV. Pecsételt edényeket előállító mesterek A pannóniai pecsételt edények fejlődésére nagy hatást gyakorló terra sigillatákon gyakori, hogy a mesterek termékeiket nevükkel szignálják: a nyers edénybe (vagy a formatálba) égetés előtt pecsétlővel nyomják be a mesternevet. A legkorábbi időkben az észak-itáliai árukon a nevek planta pedis keretben jelennek meg — ez a szokás Claudius koráig tart. 252 Később a névbélyegek általában téglalap alakú keretben fordulnak elő. A terra sigillata utánzatú edények is ezt követik: kezdetben planta pedisben szerepel a mesternév, mely azonban nem mindig a gyártót jelzi, sokszor magát a nevet is átvették a forma mellett a terra sigillata edényekről. 253 Az utánzatokon a planta pedis később, a II. század folyamán tovább él Pannoniában, de már omamentális funkcióban, 254 mint egy vindobonai 255 darabnál is láthatjuk. (Planta pedis pecsételt edények külső oldaláról is ismert: Bp., Kende utcából 256 és Szekszárd, Palánkról. 257 ) Emellett jelennek meg az edények belsejében a levélbélyegek is — kezdetben talán a mesterjelzés pótlására, de eredete magyarázható a klasszikus görög edényművesség hatásával is. 258 Dél-Pannoniában, Poetovióban ismeretes egy edénycsoport, ahol a terra sigillaták utánzatain a mesternevek lábbélyeges keretben jelennek meg, de az egyik darabon már együtt szerepel a pecsételt levéldísszel, 259 más darabokon már csak pecsételt levéldísz szerepel. 260 A levéldísz és a planta pedis egy brigetiói töredék belsejében már tisztán csak omamentális funkciót tölt be. 261 A nyugat-pannoniai pecsételt díszítésű edények megtartják ezt, a belül levélbélyeges díszítési stílust, 262 innen csak két névbélyeget ismerünk: Vindobonából MER 263 és Magyarszerdahelyről VERUS F két levél által közrefogott szignóját. 264 Edényeink keleti csoportjánál gyakrabban találunk mesterneveket — még mindig az edény belsejében, téglalap alakú keretben. E területről több mestemevet ismerünk, pl.: RESATUS, RESPECTUS, RESERATUS (sic!), RAURACUS (?), VATI[ ],FLAVINI,AICC[ ], /НИЛН, CHAHM, DEC[ ] stb. Több aquincumi mesternevet felsorol Póczy K. is 265 — de az összes ismert név közül csak Resatus, Verus, /НИ A H és Л1СС[ ] neve szerepel omamentális díszt is tartalmazó edényen. Resatus bélyege többször együtt szerepel a csak általa alkalmazott, ún. „Resatus-levéllel", ill. „fenyőfával" — e levél megjelenik külön is, névbélyeg nélkül, sőt, omamentális díszként is. 266 A későbbi terra sigillatákon, főleg a Drag 37-es típusnál a mesterbélyeg az edény belső részéről a külső, ornamentálisan díszített részére került. Ugyanezt figyelhetjük meg az utánzatoknál, pl. Pacatus árujánál is. 267 A pecsételt edényeknél csak egy esetben ismerünk az edény külső részén elhelyezett — sajnos olvashatatlan nevet. 268 A mesterek közül legnagyobb számban Resatus névbélyeges töredékei ismertek. (Itt a Póczy K. által felsorolt aquincumi — több példányban ismert — mesternevekkel nem foglalkozom, mivel esetünkben az sem bizonyos, hogy dörzstálon, terra sigillata utánzaton vagy egyéb tárgyon találhatóak-e.)
