Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés
1962-ben Mócsy András a PWRE számára írt, Pannónia történetével foglalkozó cikkében összefoglalja és ismerteti a pecsételt kerámia kutatásának eredményeit és szakirodalmát. 81 A mányi eraviscus temető pecsételt edényeit Petres Éva a Resatus előtt vagy az б korai működésével egy időben működő műhelyek termékének tartja, mivel az analógiaként említett adonyi és táci darabokénál a mányiak motívumai kisebbek és véleménye szerint azoknál korábbiak. 82 Az 1964-ben írt kéziratában Gabler Dénes a pecsételt edényeket mint sigillatautánzatokat tárgyalja. 83 Művében áttekinti a pecsételt edények kialakulását és időbeli elterjedését az I. sz. utolsó évtizedeitől a III. sz. közepéig, az addigi kutatások nyomán vázolja a valószínű gyártási körzeteket. 84 Resatus működésének kezdetét Nagy Lajos i. sz. 75—95 közé datálja, 85 Gabler ezt a Nagy L. által felhozott sigillata analógiák alapján későbbre keltezi. 86 A pecsételt gyártmányok egyes csoportjainak a Natalis csoport által előállított, banassaci műhely által gyártott sigillaták szolgáltatták a mintát. 87 Említi, hogy a pecsételt edények belső és külső felületén zónákban elhelyezkedő fogaskarcolásos dísz, az un. Rädchenverzierung eredete is a terra sigillatákra vezethető vissza. 88 A pannóniai edények formaadására és díszítésmódjára először a Pó-vidéki, majd a dél-galliai gyárak, leginkább a banassaci, később a lezoux-i sigillaták gyakoroltak hatást a fémművesség mellett. 89 Rámutat arra, hogy a pecsételés, mint technika, egyszerű és dekoratív volta miatt a kelta kortól kezdve az i. sz. Ш. századig a birodalom számos tartományában volt kedvelt díszítési eljárás, de az egyes egyszerű motívumok több helyen való felbukkanását nem kell feltétlenül az adott területek egymásra hatásával magyarázni, hiszen azok egymástól függetlenül, véletlenszerűen is kialakulhattak. 90 A pecsételt edények gyártásának fellendülését tartományunkban a Flavius-korban nagyobb mennyiségben idekerülő sigillatákat megvásárolni nem tudó, de a díszedényekre mégis számot tartó réteg igényének kielégítése indította el. A sigillaták utánzásának szándéka a helyi hagyományok beolvasztásával alakította ki a pecsételt technológiát. A tartomány területén mindig az adott kisebb területen elterjedt sigillatatípusok hatottak a helyi pecsételtek gyártására. A nyugat-pannoniai műhelyek korábbiak a keletieknél és észak-itáliai hatást mutatnak, a kelet-pannoniaiak későbbiek és a dél-galliai gyártmányok hatása a meghatározóbb. A pecsételt áru virágkora а П. sz. első fele, ekkor egész sor belföldi kis műhely működött, az importáru még mindig nem tudta a helyi igényeket kielégíteni. A század hetvenes éveiben megindul a hanyatlás, a markomann háborúk után már csak kevés műhely gyárt pecsételt árut. A helyi áru hanyatlása és Lezoux fellendülése közt szerves a kapcsolat, az ekkortájt jellentkező rheinzaberni gyártmányok pedig végleg kiszorítják a pecsételt termékeket. A még üzemben levő gyárak cikkeiket dél felé exportálják. А Ш. század elején csökken a sigillatabehozatal, újból megindul a pecsételtek gyártása, de már felújított mintakinccsel. 91 1969-ben jelent meg a gellérthegy-tabáni késő kelta telep publikációja, ahol a késő kelta anyag és a pecsételt kerámia azonos lakógödrök leletei közül került ki. A leletek elemzése során Bónis Éva felveti azt a lehetőséget, hogy a Resatus neve mellett szereplő „fácskának" kultikus jelentősége 92 van. Szintén ez évben jelent meg Salamon Ágnes cikke a pecsételt edények késői csoportjáról. 93 Az 1934 óta rendszertelen ásatásokkal kutatott Gorsium rendszeres feltárása 1958-ban indult meg, 94 ahol a leletanyagban szép számmal voltak pecsételt töredékek. Ezek rendszeres, évenkénti publikálása Bánki Zsuzsanna nevéhez fűződik. 95 Az ásatások addigi eredményeit összefoglaló cikkében Fitz Jenő említést tesz a Gorsium déli részén, az I. századi kunyhók közt feltárt számos kemencéről és а П. sz. közepe— П. sz. 2. fele táján valószínűleg itt működött, terra sigillata utánzatokat gyártó műhelyről, melynek formatáljai is kerültek elő. 96 E közleményben említi a helyi kelta nevek közt Ressatust, 97 kinek sírkövét az eddigi kutatás Aquincumból vagy környékéről származónak tartotta. 98 A sírkő alsó, feliratos része Szabadbattyánban került elő" — ezt a részt közli „ager Aquincenses" lelőhellyel a CIL Ш а 3358. sz. 373