Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés

készültek és utal a gyártási technológiára is: „A nyilazó alakot és a bokrot egyszerűen egy délgalliai edényről leönti, s az így nyert negatívról csinált pozitív bélyegzője nem oly magas, hogy a negatív tálformán mély, benyomott díszeket hozzon ki."

29 Az így nyert díszítés, a lapos motívumok a jellemzőek pannóniai edényeinkre, melyek ezen csoportját a II. sz. első évtizedeire datálja, gyártási helyüket Aquincum környékén feltételezi: „Trajanus és Hadrianus korából egy virágzó gyárat lehet kimutatni, mely a vidéket ellátta feketeszínű, benyomott díszű terra sigillatákkal."

30 (Ugyanebbe a csoportba tartozó — domború díszítésű — edények kerültek elő az 1980-as években NemesvámosBalácán, dr. Palágyi Sylvia ásatásán.

31

) Nagy Lajos 1931-ben megjelent művében — mely az óbudai ókeresztény cella trichora leleteit ismerteti — már megkísérli Resatus működését térben és időben elhelyezni: ,,A fenti darabok... egy műhelyből valók, Resatusnak aquincumi gyárából. Ez a fazekas egyike volt azoknak, akik az úgynevezett pannóniai szürke anyagú, s csillogó ezüst, zöldes vagy fekete bevonású edényeket készítették. Ez az edényfajta még a római foglalás előtt késő La Tene-kultúra hagyományait követi, s különösen kedvelt volt Pannónia bennszülött, főleg kelta származású fazekasainál. Maga Resatus is kelta volt mint a neve mutatja. Kezdetben Pogánytelken, a Balaton mellett volt fazekasgyára (Kr. u. 75—95), de ezt, hogy a nagyobb fogyasztóközönséghez közelebb kerüljön, Aquincumba helyezte át. Aquincumi működése Kr. u. 95—135. közé esik. Edényeit igen gyakran névbélyegzővel is ellátta: RESATUS • flICL Edényein elsősorban benyomott díszítések szerepelnek, melyek a csészéken és tányérokon az edény fenéken, a nagyobb tálakon pedig az edény külső részén foglalnak helyet. Barbár díszítő elemek mellett már a római, főleg délgalliai edények motívumait is átveszi, s megpróbálkozik a reliefdíszes edények készítésével is, de ezt hamar abbahagyja. A bennszülött lakosság ízlésének jobban megfelelt a benyomott díszítés, mely a fény- és árnyhatások összejátszására volt alapítva, s ezt kellőkép kiemelte az edények ezüstös, zöldes színezése, mely bizonyos mértékig a bronzedények színeinek utánzását tűzte ki célul. ... Gyárának termékei egész Pannoniában feltalálhatóak, ami mutatja termékeinek népszerűségét."

32 Ugyanezen a lelőhelyen vörös színű pecsételt kerámia is előkerült: ,,A... darabok is pannóniai készítmények. A külföldi gyáraktól megkülönbözteti őket elsősorban az anyagjuk, mely nem olyan finom, s azonkívül a firniszük, mely könnyen lepattog és a dörzsölésnek is enged. Ezek a veresszíhű darabok későbbiek a szürkeszínű edényeknél, de a díszítésben követik azokat, így a bekarcolt vonalakkal való díszítést a szürke edényektől örökölték. A Kr. u. II. század közepétől a III. század közepéig fordulnak elő, s igen gyakoriak. .. .Aquincumban is gyártottak ilyeneket, mint a tartomány más városaiban. Ép gyakori voltuk szól amellett, hogy leihelyük környékén kell a gyárukat keresni."

33 Szintén a pannóniai edények és a terra sigillaták szoros kapcsolatáról ír Kuzsinszky Bálint 1932-ben megjelent, az aquincumi gázgyári fazekastelepet feldolgozó könyvében: ,,A belföldi fazekasok nálunk is már korán készítettek olyan tálakat, melyek formára megegyeztek az igazi terra sigillatákkal, főleg a Dragendorffnál (Terra sigillata. Bonner Jahrbücher, Bonn, 1895) 37. szám alatt szereplő típussal, de a díszítésük még nem mutat figurális alakokat, és a mi a legnagyobb különbség, a növényi díszítmények a kész edényeken be vannak vonva. Viszont már ezeken az un. pannóniai edényeken ott látjuk a bélyegeket (pld. Resatus), úgy mint a külföldi terra sigillatákon. Újabban aztán kitűnt, hogy a domború képeket is már az I. században kezdték utánozni."

34 A Gellérthegy-Tabánban 1934—35-ben Nagy Lajos által végzett ásatások során új megfigyelésekre nyílott lehetőség, amikor a lakótelep gödreit tárták fel: „ ... a kelta fazekasok már átveszik a római formákat, szerepel Drag. 37. sz. edénytípus. Említést érdemel, hogy a névleg ismert kelta fazekasnak, Resatusnak több edénytöredéke is előkerült, vegyesen tiszta La Tène stílusú darabokkal."

35 Az 1942-ben megjelent nagy mű, a Budapest Története ókori fejezeteiben összefoglalja eredetének feltételezett gyökereit: a helyi La Tène hagyományokat, a „hellenisztikus Kelet", a „Földközi-tenger368