Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)
Nagykőrös avar korával kapcsolatban Galántai saját újságcikkére hivatkozva tényként közli, hogy Gógány és a ma Törteihez tartozó Besnyó avar telepek voltak. Noha a nagy kiterjedésű gógányi rét közeléből, Bokrosról valóban ismerünk késői avar telepnyomokat, 72 arra azonban semmiféle adatunk sincs, hogy az itteni település lakói lettek volna a szomszédos határrész névadói. Maga a „Gógány" szó ismeretlen eredetű a magyarban, helynévként feltehetően személynévi eredetű. 73 A Besnyő, Besenyő típusú helynevek az ugyanilyen kései nomád nép nevéből származnak, ezért az avar kornál később alakultak ki. 74 Galántai tehát semmi konkrétumot nem közölt az avarokról. Nem volt tudomása arról az arany fülbevalópárról sem, amelynek elvitathatatlan „avarságát" a Nemzeti Múzeum szakemberei állapították meg és amelyről a gimnázium 1906—1907. évi értesítője is említést tett. (L. Függelék 1/15.) Galántai szerint az avarok politikai uralmának megszűnése után a bolgárok is megtelepedtek Nagykőrös határában: Kőrös és a hagyomány szerint a vele szomszédos ősi falvak, Ents és Váncsod voltak lakhelyeik. Gógánnyal és Besnyővel együtt ezeket a falvakat találták itt a honfoglaló magyarok. Valóságban azonban az egyetlen Kőrös kivételével egyik hely neve sem fordul elő a környék középkori helynévanyagában 75 és a bolgárokhoz köthető leletek sincsenek még a tágabb környéken sem. Galántai állításának igazolását csak a már említett újságcikkben fejtette ki. Ebből kiderül, hogy tényként elfogadja azt az anonymusi adatot, amely szerint Alpárnál Árpád vezér helyben lakó bolgárok felett diadalmaskodott. S mivel a kor egyik vezető történésze, Hóman Bálint föltevése szerint egykor az avar birodalomhoz tartozó, itt talált nép volt a székelyek őse 76 , e példa nyomán Galántai feljogosítva érezte magát az avarokra (Gógány, Besnyő) és a bolgárokra ugyanezt vonatkoztatni. Árpád honfoglalói — csekély számban — valóban találhattak a Kárpát-medencében, s így környékünkön is különböző népeket, ám ezek településeit ők maguk nevezték el, legtöbbször a helybeli etnikum neve alapján. 77 Mint látható Galántai Fekete Béla könyvének őstörténeti része megalapozatlan hipotézisek halmaza. Történelemszemléletében lépten-nyomon fölsejlik a szélsőségesen soviniszta turáni fajelmélet. Ennek egyik megnyilvánulása a keletről érkezett népek, különösen a török eredetű etnikumok történelemformáló szerepének túlhangsúlyozása. Galántainál „Nagykőrös történelmi kora a jazygszarmaták megtelepedésével kezdődik". 78 Mindez nem véletlen, hiszen Galántai egyik létrehozója, majd főtitkára volt a Turáni Társaság 1926. március 7-én megalakult nagykőrösi csoportjának. 79 Csak azért foglalkoztunk vele, illetve könyvével érdemtelenül sokat, mert olykor még ma is ezt a fércművet használják a helytörténeti adatok keresésekor. Mindezek ellenére a „turáni kapcsolat" nem volt haszon nélkül való a nagykőrösi régészeti kutatásokra és a múzeumügyre. 1926 nyarán ugyanis Felvinczi Takács Zoltán — aki a Turáni Táraságnak is alelnöke volt — azzal a kéréssel fordult Nagykőrös város tanácsához, hogy támogassa T. J. Arne, a Svéd Királyi Régészeti Akadémia tagja helyi ásatását. A képviselő-testület megszavazta a támogatást, mivel a megalapítani tervezett múzeum részére amúgy is szükségesnek tartották régészeti leletek „beszerzését". Felvinczinek írott válaszlevelében Dezső Kázmér polgármester a nyáregyházapótharaszti romokat jelölte ki, mint kutatandó területet. Arne, aki a feltárás duplumleleteit a Svéd Nemzeti Múzeumba szerette volna vinni, végül nem ásathatott, mert azt a kultuszminisztérium nem engedélyezte. 80 Felvinczi ezután Fettich Nándort és Bartucz Lajost ajánlotta felkérni az ásatások vezetésére, ám az ő kutatásuk is meghiúsult, mivel a helyi kezdeményezést a Nemzeti Múzeum nem támogatta. A Pótharaszton, Steinbruder Lénáit nyáregyházi lakos földjén talált romoknál végül is a helybeliek folytattak illetéktelen „ásatásokat". Céljuk, mint azt a Nemzeti Múzeum küldöttje megtudta, az volt, hogy „az új földtulajdonos munkáit a földjében lévő alkalmatlan épületfalak eltávolításával megkönnyítsék". 81 36
