Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Vörös István: Temetési étel- és állatáldozat leletei Solymár kora császárkori temetőjében
(koponyát az állkapoccsal, vagy csak a koponyát, vagy csak az állkapcsot) helyezték a sírba. Sertésfej kultusz képi ábrázolása látható egy bölcskei II. sz.-i siraedicula oldalfalán, amelyen egy bennszülött kelta nő sertésfejet tart egy tálon 6 . 3.2. Szarvasmarha alsó lábszár A 14. sz. sírban egy kifejlett szarvasmarha hosszában hasított lábközépcsontja (metatarsus sin.) feküdt. Ritka, de nem ismeretlen lelet: Intercisa 51/1949. sz. csontvázas női sírjában 7 és Radostyán 11. és 12. sz. hamvasztásos sírjaiban volt szarvasmarha metapodium (mc/mt). Funkciója nem ismert. Értelmezéséhez közvetett adatként szolgálhat az a megfigyelés, hogy a metapodiumokat a lenyúzott bőrrel együtt távolítják el a végtagokról. 3.3. ,, Kisemlős koponya ' ' A 41. sz. hamvasztásos sírban egy korsóban, a 88. sz. csontvázas sírban egy tál szélén egy-egy „kisemlős koponya" a feltáráskor még megfigyelhető volt. Később megsemmisültek. Ezért faji hovatartozásuk már nem állapítható meg. A kisemlósmaradványok archaeozoológiai értékelése hasonló a hüllők/kétéltűekéhez. A lazább talajba különböző mélységekig kotorékot, járatokat, téli vackot ásó állatok maradványai gyakran kerülnek elő régészeti ásatásokon. A saját járataikban elpusztult állatok csontmarr Iványai részleges vagy komplett csontvázak. A koponya, gerinccsigolyasor vagy teknő stb. előfordulása tudatos emberi tevékenységet indikál. A solymári „kisemlős koponya" leletekkel lehet analóg egy igen érdekes, de kellően nem elemzett leletegyüttes, amely a burgenlandi Oberkohlstätten (Felső-Szénégető) II. sz. római halomsírjából közölt 8 : egy cickánykoponyákkal megtöltött hasas üvegpalack (magassága 12,5 cm) volt a sírban. A cickány és az egér a holt lélek, vagy az alvilági istenek attribútuma lehetett. 3.4. Tyúktojás A 36. sz. csontvázas gyermeksírban egy tálon tyúktojáshéj-töredékek voltak. A tojás, hasonlóan a népvándorlás kori sírokhoz nem ételadomány, sírba helyezése kozmológiai vonatkozású vallási szokás. 3.5. Lé leölése és eltemetése A solymári lósír pozíciója megegyezik a Brigetio-Gerhát temető 9 és Gerulata (Oroszvár, ma Rusovce, Pozsony [Bratislava] része) — Denk földi temető 10 lósírjainak temetőn belüli helyével. Mindhárom vegyes rítusú temető önálló lósírjai a temető Ny-i szélén az emberi síroktól távol kerültek elő. Feltételezhetően a solymári lóhoz hasonlóan szerszámzat nélküli ló feküdt Gerulata jelöletlen lósírjában (Vili. sz. munkahely). Ugyanezen (VIII. sz., XIV. árok) munkahely 9. sz. sírjában egy ló és egy kutya bolygatott csontváza volt 11 . A 9. sz. sírban a ló feje előtt kantárzat feküdt. A gerulatai zabiák 12 vizsgálata egyértelműen bizonyította, hogy a funkcionálisan szájzárt biztosító ún. orrszorító (Ltsz. : MNM 5.1943.15) és a feltűnően nagy feszítózabla (Ltsz. : MNM. 5.1943.16.) nem tartozhat egy kantárzathoz. A két eltérő funkciójú és szájszöglet méretű zabla együttes rekonstrukciója alapvetően téves. 13 A gerulatai temetőből két eltérő fejméretű ló kantárzata került elő. Ha Solymáron egyáltalán volt kantárzat a ló feje mellett, az a tófejjel együtt megsemmisült. Brigetióban az 1. sz. lósírban egy, a 2. sz. lósírban két felszerszámozott tó és egy vaslánccal (pórázzal?) eltemetett kutya csontváza feküdt 14 . A brigetiói 1. sz. ló sírba helyezése, illetve fejvisszahaj353
