Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

K. Zoffmann Zsuzsanna: A solymári, II. századi római kori temető embertani anyagának vizsgálata

К. ZOFFMANN ZSUZSANNA (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) A SOLYMÁRI, II. SZÁZADI RÓMAI KORI TEMETŐ EMBERTANI ANYAGÁNAK VIZSGÁLATA A feltárt temetőrészlet 161 sírja közül az ásató-régész, Kocztur É. szerint 8 sír őskori, ill. népván­dorlás-kori temetkezés volt, 31 sír nem tartalmazott embertani anyagot, 25 sír embertani anyaga vi­szont nem őrződött meg a vizsgálat számára. 97 sír embertani anyaga került megmentésre, részben hamvasztásos, részben pedig csontvázas rítusú temetkezésekből. A hamvasztásos embertani anyag (71 egyén) vizsgálati módszerének jelenleg még meglehetősen kidolgozatlan volta miatt (kézirat lezárva 1979-ben), a nem- és életkor-meghatározások igen bizonyta­lanok és minden esetben csupán feltételesen kezelhetők. A solymári temető esetében a csontok ége­tettségi foka közepes volt, a mikro-mesofragmentáltság, valamint a jellegzetes csontrészletek hiánya azonban a vizsgálatot erősen megnehezítette. A csontvázas temetkezésekből származó 33 egyén közül a 67., 124. és 144 sírokban eltemetettek — Kocztur É. szerint — esetleg a III. századból valók; csontanyaguk megtartottsági állapota semmi­ben sem tért el a II. századi csontanyagétól. Taxonómiai analízisre 4 férfi és 4 nő csontváza volt alkalmas. A taxonok közül leggyakoribb a nordikus-atlantomediterrán (42., ill. 122., 127. sír), a férfiaknál előfordul még a curvooccipital bra­chykran típus (67. és 144. sír — mindkettő esetleg III. századi!), míg a nőknél a gracilis mediterrán típus is (78. és 149. sír). A felsorolt taxonok egyik esetben sem fordulnak elő tisztán. — A minimális esetszám miatt a temető embertani anyagát más, korabeli temető embertani anyagával összehasonlíta­ni, vagy az eltemetettek eredetére vonatkozó esetleges következtetéseket levonni nem lehet. A csontanyagon megfigyelhető kóros elváltozások a következőek voltak: tengelyferdüléssel és rövidüléssel gyógyult törés a bal femur felső harmadában (67. sír); spondylosisos elváltozások a ge­rincoszlop háti és ágyéki szakaszán (42. és 148. sír); sacralisatio (127. sír); arthrosisos elváltozás (61. sír). A nyolc megfigyelésre alkalmas koponya fogazata 3 esetben cariesmentes volt (67., 148., ill. 78. sír), egy esetben 1 (149. sír), két esetben 3 (144., ül. 122. sír), egy esetben 5 (42. sír), egy esetben pedig 7 fogon (127. sír) volt caries megfigyelhető. A caries gyakorisága 10,7 %. Előfordulásuk és a vizsgált egyének nem és életkora között összefüggés nem volt megállapítható. 335

Next

/
Thumbnails
Contents