Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Torma István: Régészeti topográfiai kutatások Vác környékén
szomszédságában, az Ipoly jobb partján fekvő Helembán (ma Chl'aba, Szlovákia) 1138-ban összeírt halászok többségének szláv neve volt. 81 A helynevek és a temetők tanúsága szerint az Ipoly völgyét a honfoglalók a X. sz. elején birtokukba vették. A középkori falunevek többsége ezen a környéken is magyar névadás eredménye. Bizonyára nem véletlen azonban, hogy Váctól É-ra a puszta személynévi eredetű helynevek is szinte kivétel nélkül szláv személynévből alakultak: Letkés, Maros, Mikola, Nosztroj (Nosztre), Nóvák, Szob(?), Tésa és maga Vác. Csupán Hanta volt magyar személynév. Váctól K-re és D-re nincs szláv eredetű helynév, a puszta személynévi helységnevek keletkezésében is a magyar személynevek játszottak nagyobb szerepet. (Amíg Váctól É-ra az ilyen — ismert etimológiája — helységneveknek csak 10%-a származik magyar személynévből, addig tőle K-re és D-re már 60—70%-a, Pesttől DK-re, a monori járásban ez az arány már megközelíti a 90%-ot.) Az oklevelekben előforduló határrésznevek többsége mindazonáltal azt igazolja, hogy a Börzsönyben az Árpád-kor végére már a szláv nevű falvak lakossága is beolvadt a magyarságba. A nyelvi folyamatosság megszakadása ellenére napjainkig fennmaradt egész sor szláv eredetű földrajzi név. A továbbiakban a magyar eredetű helynevekkel elsősorban kronológiai okokból foglalkozom. Közülük mindössze Keszi és Kürt képviseli a törzsneveket, Orsány ( = Varsány) és a csak az újkortól adatolható Besenyő pedig a népneveket. Ugyancsak két név utal szolgáltatókra (Csitár, Kovácsi). A magyar helységnevek valamivel több mint fele puszta személynévi eredetű. Elenyészően kevés a birtoklásjelző -i képzővel ellátott név (Baráti, Püspöki, Sügyi?), mindössze egy-egy esetben fordul elő egyéb birtokosjelzős összetétel: Dávidréve, Novákfölde (elpusztulása előtt puszta személynévi alakban szerepelt), Szabadtelki, Toronyalja. Falunévben a templom védőszentjeként Szentmárton, Szentmiklós és Szentvid (Csornád vagylagos neve) fordul elő. Veresegyház másodlagos névadás terméke, az eredeti falunév feledésbe merülése után jöhetett létre. Négy falu elnevezésére (Almás, Sikátor, Szilágy, Tölgyes) névtanilag keltezhetetlen közszót alkalmaztak. Esetleg ide sorolható Csörög és Nemegy is. (Az eredeti faluneveknek még a középkorban bekövetkezett jelzős bővülésével — pl.: Vámosmikola, Körtvélyeskeszi — itt nem foglalkozunk.) A tatárjárás után néhány helységbe németeket telepítettek. A helynévadásra gyakorolt hatásuk a határrészneveken kívül legfeljebb a település vagylagos nevében nyilvánult meg. A váciak a város korábban meglevő német névalakját használták (Waitzen). Marost régi nevének meghagyásával néha Neustadtnak írták. Szokolyát a XVI. században Martenaunak is hívták. Börzsöny magyar nevéből alakulhatott a német Pilsen elnevezés. Verőcén csak személy- és szőlőnevek utalnak a német etnikumra. 83 Német családnevekkel a magyar többségű Perőcsényben is találkozunk. 84 Tisztában vagyunk a helynév-kronológia korlátaival, a helynévállomány összessége azonban, a -falva, -laka, -háza, -ülése típusú nevek teljes hiányával megerősítve azt bizonyítja, hogy területünk településhálózata az Árpád-korban alakult ki. A történeti forrásokban az írásbeliség elterjedésének megfelelően, a váci püspökségi és káptalani birtokok esetében pedig az oklevelek szinte teljes elpusztulása miatt létrejöttüknél jóval később jelentkeznek a települések. XI. századi említését csak Naszálynak(?) 85 és Vácnak 86 ismerjük. Két ХП. századi oklevélben négy börzsönyi faluval (Börzsöny, Damásd, Kemence, Kürt) találkozunk. 87 A ХШ. században, különösen annak második felében nő meg ugrásszerűen az oklevelek száma: 24 falu első említése származik ebből a korból. 88 17 falut a XIV században említenek először. 89 6 falu csak a XV. században, 90 három település pedig jóval elpusztulása után a XVI. században 91 (Kernend, Nevel, Társa), sőt a XVII. században 92 (Gány, Sügyi) tűnik fel írott forrásokban. Ezzel szemben a középkori faluhelyek közül a régészeti leletek tanúsága szerint 13—15 helyen a X—XI. században, 93 8 helyen a XI—XII. században, 94 15 helyen a XII— ХШ. században, 95 13 helyen pedig a XIII. században 96 kezdődött az élet. Területünkön csupán egyetlen rövid életű falu jött létre a XIV. században. 97 Megjegyzendő, hogy a XII—XIII. századi leletanyaggal kezdődő települések között több 16
