Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Torma István: Régészeti topográfiai kutatások Vác környékén

hegység Ny-i lába az Ipoly völgyével már egyértelműen az urnasíros kultúra elterjedési területéhez tartozott. Ez a kultúra népesítette be a váci járást is. Településsűrűsége 68 lelőhelye ellenére alatta marad a Dunántúlon megszokottnak. Az urnasíros kultúrának 6 temetőrészletét ismerjük még.

66 Újabb besorolási problémákat vet fel a kora vaskori leletanyag. A Dunakanyar és környéke a keleti Hallstatt(Kalenderberg)-kultúra legkeletibb peremvidéke volt. Erről tanúskodik egy biztos (Szob) és két bizonytalan temetkezés,

67 valamint a telepeken előforduló jellegzetes grafitmázas, buccherós stb. kerámia. Az idevont 35 telephely többségén azonban csak olyan házikerámia volt, amely a területünket a korszak második felében elfoglaló alföldi szkíta kultúrában is megtalálható. 18 telepen jelentkezett az egyértelműen szkíta korongolt kerámia. Jelenlétüket 5 temető is igazolja.

68 A kelta települések száma (174) kétszeresen felülmúlja az őskori kultúrák közül soron következő badeni kultúráét. Ugyancsak magas számot jelent 13 temetőjük is. Beszámolónk írásakor még nem készültek el a korszakok szerinti áttekintő térképek, ezért az őskori kultúrák települési sajátosságainak beható elemzése helyett csak néhány kiragadott jellegzetességre hívhatjuk fel a figyelmet. Az újkókori vonaldíszes kerámia települései — csakúgy, mint a legtöbb régészeti korszaké — vízközeiben, rendszerint az alacsonyabb kiemelkedéseken, dombokon helyezkednek el. A telephely kiválasztásánál előnyben részesítették a löszt és a lösz szerű kőzeteket, kisebb mértékben a homokot is. Elkerülték viszont az agyagos, köves helyeket, a meredek lejtőket, a hegyek közötti szűk völgyeket, medencéket. A kedvező természeti adottságokat kihasználva, lelőhelyeik az Ipolymentén sűrűsödtek. Itt található a lelőhelyek csaknem egyharmada, ezzel szemben a megközelítőleg hasonló nagyságú Pesti-síkságon alig egyhetedük helyezkedik el. Sűrűn lakott volt a Déli-Cserhát is, ahol viszonylag kis területen a telephelyek közel egyötöde fordul elő. Közepesnek tekinthető a Gödöllőidombvidék lelőhelysűrűsége. Teljesen lakatlan maradt a Börzsöny hegység.

69 Érdekes képet mutat a lelőhelyek tengerszint feletti megoszlása; kétharmaduk 110—150 m között, egy negyedük 150—200 m között foglal helyet. Ennél magasabbra csak 13 település (7,8%) hatolt, azok is legfeljebb 230—260 m-ig.

70 Utóbbiak inkább az alacsonyabb — 3—400 m-es, enyhébb lejtőjű hegyekkel jellemzett Gödöllői-dombvidéken és Cserhátalján figyelhetők meg. A Börzsöny 6—700 m magas hegyeivel határolt Ipolymentén 210—220 m-nél magasabban nem települtek meg. A lengyeli kultúra idején jelentős változások következtek be. Az Ipoly völgye és a Déli-Cserhát továbbra is a viszonylag sűrűn lakott területek közé tartozott, a Pesti-síkságon és a Gödöllőidomvidéken viszont csak egészen kevés, többnyire bizonytalan keltezésű lelőhelyet sikerült regisztrálnunk. A korábban lakatlan Börzsöny Ny-i lejtőin és a Márianosztrai-medencében is megjelennek a települések.

71 Ennek megfelelően megnő a magasabban fekvő telephelyek száma; közel felük 200 m-nél magasabban helyezkedik el. Két lelőhely kevéssel túllépte a 300 m-t is.

72 A hegység lakottsága a középső rézkorban is tartott. Miklós Zsuzsa a perócsényi Jancsihegyen a ludanicei csoport 580 m magasan fekvő telepét tárta fel (23/19. lh.). A késő rézkor a települések elhelyezkedése tekintetében inkább az újkőkor első felére hasonlít. Ekkor is a vonaldíszes időszakban előnyben részesített tájakat népesítették be sűrűbben. A bolerázi csoport is kikerülte a Börzsönyt, mindössze egyetlen (3,2%) 200 m feletti településüket ismerjük.

73 A badeni kultúra egyelőre pontosan nem periodizálható későbbi szakaszai településeinek is csak kis része — 12 lelőhely (11,5 %) található 200 m felett. Köztük viszont van a 300 m-t meghaladó magasságon elhelyezkedő is.

74 A Börzsöny nagy része továbbra is lakatlan maradt, a hegység alacsonyabb déli része, valamint a Márianosztrai-, Kóspallagi- és a Szokolyai-medence benépesülését egy-egy lelőhely jelzi. A kora bronzkort a lelőhelyek alacsony száma, a középső bronzkort a települések koncentrálódása jellemzi. A Perőcsény-Jancsihegyen feltárt makói településtől eltekintve a hegység és a Dunaka13