Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Csongrádiné Balogh Éva: Későneolit település nyomai Verseg–Kertakalján

CSONGRÁDINÉ BALOGH ÉVA (Árpád Múzeum, Ráckeve) KÉSŐNEOLIT TELEPÜLÉS NYOMAI VERSEG-KERTEKAUÁN Verseg-Kertekalján 1986 őszén T. Dobosi Viola és Kővári Klára

1 végzett hitelesítő ásatást. A feltáráskor nyitott A—H szelvényekben a paleolit kultúrréteg felett, a humuszban későneolit telep erősen bolygatott maradványai kerültek elő.

2 Az ásatás során talált néhány pattintott kőeszközt, ill. szilánkot, több cseréptöredéket, paticstörmeléket nem lehetett határozott települési objektumhoz kötni. A szelvényekben több helyen figyeltek meg az ásatok nagyobb kiterjedésű cserépfészket, ill. szétszántott gödrök maradványait.

3 A szelvényekből a következő típusú edények cseréptöredékei jöttek elő: a) — Virágcserép alakú edény (VII. t. 12.). b) — Tölcséres nyakú, öblös testű fazék (VII. t. 1. és Vm. t. Ю.). c) — Enyhén kihajtó peremű, a peremén bevagdalással tagolt fazék (Vm. t. 6.). d) — Bikónikus edények (IX. t. 4.; 8.). e) — Fordított csonka kúpos tálak és csésze (Vu. t. 7—8.; П.; 13.; IX. t. 9.). f) — Kihajló peremű tál (Vu. t. 2—4.) és annak profilait változata (VIL t. 5.). g) — Félgömbös testű, enyhén behajló peremű tál (VII. t. 9.; Vm. t. 9.). h) — Továbbá egy kisméretű, lábas edény lábtöredéke (DC. t. 7.). Díszítésük: a) — Enyhén bevagdosott peremű (VIII. t. 6.). b) — Az edény oldalán ferde bevagdalások (Vm. t. 9.). c) — Peremből kiinduló, ill. a perem alatt húzódó függőleges bütykök (Vm. t. 3—4.; 8.; 12.). d) — A peremből kiinduló, s az edény felületéből kiugró, gömbszerű (Vm. t. 5.) és a vége felé hegyesedő bütykök (Vm. t. 7.). e) — Az edény falából gömbszerűen kiemelkedő, átfúrt bütyök (IX. t. 3.). f) — Peremből kiinduló, enyhén kiemelkedő, átfúrt kis bütyök (VIII. t. 11.). g) — Vízszintesen álló, átfúrt fül (DC. t. 5.). h) — Nagyméretű, átfúratlan, vízszintes bütyök (DC. t. 8.). i) — Nagyméretű, a felületből erősen kiemelkedő, lapos tetejű bütyök (DC. t. 6.). A kerámia általános jellemzője a kavicsos, homokos soványítás, a téglavörös, sárgásbarna, szür113