Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kiss Joakim Margit: A művészeti közeg változásai, a művészet rétegződése Szentendrén a hetvenes–nyolcvanas években
konstruktivisták diadalmas lendülete mellett — azokéhoz mért időeltolódása miatt — egy „rezignált transzcendenciának" tűnik. Ez utolsó stílusváltása arra enged következtetni, hogy eddigi válaszai mellett más válaszokat is meg kell kockáztatnia a korszak kihívására: a művész alapvető törekvése lehet ugyan az értelmes rend, ez azonban a jelen körülményei miatt inkább csak utópia. (Bak Imre, Hencze Tamás, Tót Imre, Molnár Sándor — a Korniss köré tartozó újkonstruktivisták — már a hatvanas évek második felében jelentkeznek a maguk geometrizmusával, amely az új emberi környezet alakításának lendületét viselte magán, annak modellértékű képlete volt.) Korniss konstruktivizmusa mindenesetre sokkal inkább intellektuális önszervezés, készenléti állapot, mint társadalmi program. Ebben az értelemben hat a kornissi konstruktivizmus: az alkotás folyamata csakis annak belső, immanens törvényei szerint értékelhető, a művész választ ad alkotásaival a külvilág kihívásaira, a mű tehát a művész saját belső erőinek szervezése, világteremtés. Gy. Molnár István zárt harmóniái, Lukoviczky Endre, Bálint Ildikó dinamikus struktúrái nem születtek volna meg Korniss hatása nélkül. A Szentendrén alkalmazott szürrealizmus szintén erősen átrétegzett. Alkalmazói — saját jogukon — egyrészt a 30-as évek közepén a Vajda Lajos társaságában kialakult tárgyszemléletből, másrészt az Európai Iskola énképéből, személyességéből eredezteti magát. A harmincas évekbeli szürrealizmust hatalmas társadalmi program fűtötte: népi motívumokból akart új tradíciót teremteni a képzőművészetben (hasonlóan a zenéhez), mégpedig a magyar népművészetből. A különböző időből és területről származó, gazdag asszociatív tartalommal rendelkező népművészeti motívumokat mindenkor érvényesnek tekintették, melynek eszközeivel általános emberi eszményeket jelenítettek meg. E szimbólumok rendszere új nyelvezetet hozott volna létre, mely egyúttal a közép-kelet-európai lét kifejezője lett volna. Ezzel a motívum-válogatással és szereléssel kívánták kifejezni azt a nemzeti identitást — mely egyúttal egy kelet-középeurópai lét tartozéka —, s e tradícióval kívánták Kelethez és Nyugathoz kapcsolni a nemzetet. Az Európai Iskola szürrealizmusa — a környezetből kiemelt tárgyak új csoportosítása helyett — a tudatalatti sejtelmei, szorongásai, víziói által létrehozott motívumokra támaszkodik: igen gyakori az embernek önmagáról alkotott sematikus képe, mint motívum, amely madárijesztő-féle, bogárféle, sárkányféle antropomorf formákat eredményez, illetve mikrokozmikus biológiai formációkat, melyek valamiképpen emberi közérzeteket öntenek formába. Elemi tiltakozás, a nonfigurációban különösen erős transzcendencia, egyedre vonatkoztatottság ennek a szürrealizmusnak a jellegzetessége — szemben az előző korszak nemzeti, régióbeli szerepviselésével. Az Európai Iskola szürrealizmusának mottója talán mégis az európai kultúra egységére hivatkozó tiltakozás: menekülés befelé, a tudatalatti rétegeibe, a kozmikusba. Szemben a korábbi szürrealizmussal, ez a szakasz sokkal inkább egyénre vonatkozó, a személyes identitás kifejezése után kutató. E két szakasz szürrealizmusa abban azonban megegyezik, hogy kiterjedése korlátozott. Korner Éva mondja a harmincas évek vajdai—kornissi célkitűzéseiről, hogy azok műtermi magányban megfogalmazott szimbólumok, jelzések, s mint ilyenek, egyénre szabottak maradtak, s nem tudtak széles körben hatóerővé válni, 25 azaz nem váltak társadalmi programmá. Ugyanezt mondhatjuk az Európai Iskola célkitűzéseire is. Azaz: amennyiben az előző szakasz mégis közvetítő szerepet vállalt kulturális régiók között (megváltoztatva ezzel az egész addigi nemzetértelmezést), ez a szürrealizmus avantgárd irányzatnak minősül. Az Európai Iskola szürrealizmusának társadalmi programja még rejtettebb, cselekvési tere a régió helyzete miatt még szűkebb, mint a megelőző' korszaké, progressziója ezért csak latensen tarthat igényt az avantgárd szerepére. Korniss korszakunkban készített szűrreális kompozíciói (szürmotívumok és zászlómotívu66
