Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

a hatóság körében. Ez utóbbinak a nemtetszésével találkozott a tárlat s rövid úton megtalálta berekesztésének módját. Hasonló ügyviteli egyszerűsítéssel ismétlődött az esemény a következő esztendő őszén, mindkét oldalon megszaporodott résztvevőkkel és felfokozott feszültséggel, úgyhogy nem lehetett elodázni a megoldást annak érdekében, hogy ennek az önszerveződéssel indult, életrevalóságát bizonyító mozgalomnak szabad útja legyen. Mivel amatőrökről volt szó, a helyi művelődési ház szervezésében a Népművelési Intézet helyszíni zsűrije (Bánszky Fái, Karsai Zsigmond, megyei kulturális tisztviselők, helyiek és helyi művészek) felállítása látszott célszerűnek — 1970-ben, amikor mind a résztvevők, mind pedig a látogatók tömegesen áramlottak a városba a kiállítás hírére. Az érdeklődést nem apasztotta, hanem fokozta, hogy az év nyarán a szentendrei főtéren felállított színpadon bonyodalma támadt a Zámbó-féle társaság egy részének: spontán játékukkal, a „Nalaja happening'-'gel okot adtak egy túlbuzgó, a színpad őrzésével megbízott önkéntes rendőrnek az intézkedésre. Orvosi felügyelet, vizsgálati fogság s annak időtartamát jóváhagyó bírósági ítélet lett az ügy vége s gyanús jelzővel való megbélyegzés, melynek ódiuma éveken át hatott. Ennek a spontán társulásnak az ellenőrzése, rendbe illesztésének szándéka, a tagjai részéről a cselekvés legális lehetőségének a megszerzése és biztosítása hozta létre 1972—1973 télutóján a Vajda Lajos Stúdiót, mint a József Attila Művelődési Otthon szakkörét, külön kiállítóhelyiséggel a Péter-Pál u. 6. számú ház impozáns pincéjében. A Vajda Lajos Stúdió alapító tagjai: Agócs Attila, Reha György, Mosonyi Kiss Gusztáv, Pintér W.(ahorn) András, Aknay János, Holdas György, Matyófalvi Gábor, F. Zámbó István, Hegybíró József, Juhász Endre, Korcsog László, F. Lugossy László, Molnár István, Nagy Ernő, Oláh Mátyás, Szentiványi Kálmán. Farkas Ádám vállalta a művészeti vezetést s Tóth Antal a szakkörvezetést. A szakkör tagjai egyénenként és összességükben is beváltották a hozzájuk fűzött reményt. A kortárs szentendrei művészet elképzelhetetlen prominens tagjai nélkül. Érdemes lenne számvetést készíteni, hogy ma mekkora a számaránya a helyi művészek között a stúdióból és köréből indult, beérkezett művészeinknek. Akkor ez még beláthatatlan és érdeklődésre nem számító szempont volt, nem is az előrelátás határozta meg a helyi festők jóindulatú hozzáállását, pártfogását. Valamennyien úgy érezték, hogy a Fiatalok túlzásokkal terhes, olykor dilettáns vonásokról árulkodó, ezzel együtt elementáris megmozdulásának itt, Szentendrén van helye, létjogosultsága, ahol évtizedeken át ennyi művész dolgozott és az utcaképhez, akár a cekkeres háziasszony, az állványa előtt álló, munkájába mélyedt festő is hozzátartozott. Antal Tóth There has not been any comprehensive-essay on the history of Szentendre painting which in partly explicable by the lack of an adequate historical perspective and partly by the fact that Szentendre artists, both by their artistic significance and their proximity to Budapest, played an important part in the art life of Hungary. The author therefore concentrates on local events connected with the Artists' Colony and the Society of Szentendre Painters devoting passages to the personal loss by the war and the damages caused by the flood of 1940, the administrative measures which first led to an increase of the number of members and changes in membership, which resulted in the crystallization of a specific Szentendre character, and finally to the complete dissolution of the Society. Fortunately, this did not mean an end to all artistic activity. A further chapter quotes the artists' active participation in the European School as well as in the teaching of art. The fifties brought changes in membership owing to death of old and election of new members as well as in tenancy which returned to the artists in 1960. Another chapter relates the role of the local museum in introducing art works in the 1950s and 60s. An outstanding and contradictory event was the exhibition of 1963 arranged by Lenke Haulisch which pointed out the necessity of clarifying the concept of Szentendre 31