Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Művészeti központok Pest megyében - Losonci Miklós: A Nagy István Csoport két évtizede

LOSONCI MIKLÓS: A Nagy István Csoport két évtizede A szellemi kultúra apró tégláiból épült valami, aminek később neve is lett. A kezdet 1965, a helyszín a Dabasi Járási Tanács díszterme, ahol felavatták Fónyi Géza murális munkáját. Ez lett az itteni képzőművészeti élet nyitánya, mely egyre terebélyesült, a helyi kezdeményezés, a dabasi festők tárlata bővült. 1969. február 15-én ugyancsak itt, Fónyi Mester alkotásának köz­vetlen közelében megnyílt tizenhárom művész ötvenhét alkotásából a Dél-Pest Megyei Képzőmű­vészek első bemutatkozása. Ez jelentős tény volt, hiszen a szentendrei, váci, zebegényi, gödöllői hagyományok ápolása után itt délen is megindult valami azzal a céllal, hogy a közönséghez hi­dat verjen új művekkel, olyan festőkkel, szobrászokkal, akik e tájon éltek, alkottak egy nem korlátozott alföldi realizmus és elkötelezettség jegyében, annak korszerűen újrateremtett válto­zataival. Mindez közönséget és művészeket nevelt egyszerre ezen a tájon, Pest megye déli részé­nek motívumaival. A történeti igazsághoz tartozik, hogy — bár nyitott volt a kapu minden irány­ban — a kezdeményező energia ahhoz a Platthy Ivánhoz fűződik, aki festő és a dabasi járás népművelési felügyelője volt egy személyben, önzetlen és kitűnő szervező, aki a későbbiekben saját művészetét is feláldozta az ügyért. Művek helyett a kovász szerepét töltötte be. Hozzá ha­sonlóan Varga László grafikus is váltott — a politika közegében dolgozott, dolgozik tovább. íme, így erjesztett új, életképes mozgalmat Fónyi Géza sgraffitója, Platthy Iván és Varga László ügy­szeretete, eszmébe fogódzó lelkesedése. Ahogy Halápi Mária 1973-ban írta szakdolgozatában, az 1969-es dabasi közös kiállítás „... nemcsak múltat zárt, hanem jövőt is nyitott". Ezen a nyá­ron a Platthy Iván köré szerveződő festők már a csoport névadásán gondolkodtak. Olyan klasszi­kus értékű személyiséget kerestek, aki alföldi, magyar és európai is egyben a lelkületet és minő­séget illetően. Rátaláltak Паду Istvánra, aki dolgozott a Duna—Tisza közén is, aki egyszerre „a haza és az emberiség" gondolatkörében festett, s egyúttal Pest megye déli részének közelében. A választást az is segítette, hogy a vecsési Bányász Béla oldalági rokona volt, ő is javasolta nagy elődjét névadónak. S mivel sokan akartak egyet, az ügy megvalósult. 1969 nyarán tehát a dabasi, monori, ráckevei járásban, továbbá Cegléden és Budapesten alkotó művészek elhatározásából, melyet messzemenően támogatott a dabasi járási tanács, lét­rejött a Nagy István Csoport. Azóta is állandóan gyarapszik új tagokkal, miközben sokan távoz­tak is. Idézek az alapszabályból:,Célunk az, hogy összefogjuk Dél-Pest megye három járásának legeredményesebben dolgozó képzőművészeit, rendszeres bemutatkozási lehetőséget biztosí­291

Next

/
Thumbnails
Contents