Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Művészeti központok Pest megyében - Bakonyvári M. Ágnes: Gödöllő képzőművészete 1945 után

Remsey Iuán a fiörós/ó7-házban nőtt fel. Itt szerette meg és tanulta meg a festést, rajzolást. Művészeti ismereteit autodidaktaként szerezte. A csoportos gödöllői kiállításokon részt vesz, de lelkében Szentendrével kötelezte el magát, alkotóként e város művészeti életének aktív résztvevője. Gödöllőn inkább oktatói munkája jelentős. Képzőművészeti köréből több jeles alkotó került ki: Bada Márta, Szekeres Erzsébet A szecesszió hagyományaiból táplálkozik olthatatlan vonzódása a meséhez. Ebből fakad, hogy gyermekkora óta foglalkozik meseillusztrálással és bábtervezéssel. Megalapítója volt az egykori Remsey-bábszínháznak. Remsey Gábor számára gyermekkorától kezdve mindennapos természetes tevékenységnek számított a rajzolás. Zenét tanult, majd tanított 25 éven át, illetve komponált. 45 évesen kapcsolódott be a képzőművészeti életbe. Alkotói munkájának legjavát rézkarcai jelentik. 1970 óta rendszeresen kiállító művész, 1974 óta a Művészeti Alap tagja, 1975-ben felvételt nyert a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségébe. Remsey Andás a Zeneakadémián végzett, fogékonysága azonban valamennyi művészeti ág iránt megnyilatkozott. A gödöllői művésztelep Qesamtkunst-eszményének öröksége e tekintetben is megmutatkozik. A gödöllői Munkácsy utcai iskola kabinettermei számára grafikai munkákat készített. Egy ideig madárfestéssel foglalkozott, majd rézkarcnyomtatással. Népművészeti könyvek illusztrálásával párhuzamosan néprajzi filmeket készít. Bábfigurákat, díszleteket tervez és kivitelez. Remsey Ágnes népi ihletésű szőnyegeivel jelentkezett az első gödöllői kiállításokon, majd Szentendrére költözve a családi életbe fektette energiáit és művészi tevékenysége másodlagossá vált számára. Az 1975-ös gödöllői kiállításon jelen volt már munkáival Remsey Flóra is, Remsey Iván lánya, Remsey Jenő unokája, vagyis a harmadik Remsey-generáció tag'a. Gobelinjei az anyagfelhasználás, a technika szempontjából nem tartoznak a képzőművészet körébe, hanem iparművészeti alkotásoknak minősülnek. A Keserű Katalin művészettörténész által használt műfaji elnevezés, a „textilkép" azonban talán ezeknek az alkotásoknak a mibenlétét is jelzi: nem elsősorban lakásdíszítő funkciót betöltő, dekoratív műveket készít Remsey Flóra. Ennélfogva feltétlenül szólni kell róla ebben a tanulmányban, amely Gödöllő 1945 utáni képzőművészetét — és nem iparművészetét — tárgyalja. Gobelinjein természeti motívumok szerepelnek úgy, hogy kozmikus összefüggéseket, törvényszerűségeket, mozgásokat tükröznek. Filozofikus alkata vállalkozott arra is, hogy Kaffka Margit: Képzelet — Királyfiak című mesekönyvét illusztrálja. Remsey Flóra munkái mellett az 1975-ben rendezett kiállításon tűntek fel Szekeres Erzsébet textilképei is. A mezőgazdasági mérnök számára meghatározó erejű élményforrás Gödöllő város és környéke, a Galga mente szépsége és népművészete. Varrott faliképein népmesei történeteket, motívumokat dolgoz fel. Bada Márta Remsey Iván képzőművész körében tanulta meg a festészeti ismereteket. Alkotásai a 70-es évek közepétől rendszeresen szerepelnek a gödöllői kiállításokon is. Műveinek három fő csoportja különíthető el. A vályogvetésből és rongygyűjtésből élő cigány nagycsalád gyermeke szeretettel festi a cigányság életét, őrzi meg képein a cigány kultúra értékeit. Plain air tájképein az egzotikum iránti fogékonységa nyilatkozik meg. Az egzotikum dominál a fantáziavilág szülte alkotásokon is, ahol ősmondák szörnyei, sárkányai elevenednek meg. A 70-es évek végének Gödöllői Tavasz című kiállításai, az 1975-ös múltat és jelent összefogó képző- és iparművészeti tárlat után csaknem 10 éves szünet következett a városban élő alkotók közös megnyilatkozásának történetében. 1986-ban és 87-ben „Háttérkép" címmel megújult a közös kiállítások műfaja, melyek új irányokat mutató, felfrissült anyagot tártak az érdeklődők 265