Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

TÓTH ANTAL: SZENTENDREI MŰVÉSZET 1945 UTÁN Bevezetés A szentendrei festészet 1945 utáni történetéről ez idáig nem készült összefoglaló feldolgozás. E munka elmaradását a történeti távlat hiányán és az ebből fakadó veszélyeken túl az magyarázza talán, hogy Szentendrén országos jelentőségű és hatású művészek dolgoztak és dolgoznak, tevékenységük és alkotómunkájuk szoros része a Budapesten koncentrálódott „országos" képzőművészeti életnek, a korszak egyetemes képzőművészetének. Provincializmusról nem beszélhetünk. Éppen ezért a csak és kizárólag helyhez kötődő eseménytörténet feltárása és bemutatása — ami más városok esetében kielégítő és kimeríti a tárgyat — itt kevésnek bizonyulna és valószínűleg félrevezető is lenne a szentendrei festészet története megírásához, eredményei értékeléséhez, ám az „extra muros" zajlott események olyan bőségesek és sokrétűek, hogy szinte áttekinthetetlenek. Csak két példát említek: az egyik a szentendrei művészek nem Szentendrén rendezett önálló kiállításai és kiállításokon való részvétele, tehát tevékenységük leginkább publikus része, regisztralhatatlan mennyiségű adathalmaz, mely egész kötetet töltene ki. ívek sokaságát követelné hatásuk értékelése. A másik: tanulmányok sorát igényelné festőművészeink pedagógiai munkásságának, közéleti tevékenységének felkutatása, mindezek hatásának felmérése jelenkori képzőművészetünk egészének alakulására, állapotára. Magunk a dolgozat megírásában a lokális eseménytörténet áttekintő felvázolását részesítjük előnyben, több okból kifolyólag. Egyrészt, hogy ehhez sikerült a legtöbb anyagot összegyűjteni, megmenteni a legmulandóbb közegből, a résztvevők és kortársi tanúk elbeszéléséből, benne a festők (Barcsay, Czóbel, Ilosvai Varga, Qálffy, Qöllner, Kmetty, Miháltz, Szuly, Pirk, Kántor, stb.) és városi polgárok (Faragó László, Dezsőfi Ferenc, Krajcsovits Márton, Miló Ferenc, Baumgartner Béla stb.) olyan színes visszaemlékezését, amelynek ismertetése, tartalmi közlése obligát feladatunk, adósságtörlesztés. Másrészt, hogy meggyőződésünk, a mai magyar festőművészet alapját képező, egyik törzsét alkotó szentendrei festészet esztétikai-művészettörténeti hozamának meghatározásához szükség van — és itt van helye a lokális múzeum évkönyvében — a helyi események számbavételének. Természetesen figyelmünk kiterjed a más színtereken, elsősorban Budapesten zajlott eseményekre, hiszen nyilvánvaló a szentendrei történésekre gyakorolt visszahatásuk. Hol szűkebb pátriánkban, hol pedig tőle távolabb mozdulnak előbbre az ügyek. 9