Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bárdos József: Arany és Madách

JEGYZETEK 1 MADÁCH Imre, 1973. 2 MADÁCH Imre, 1956. 3 Madách Imre levele Arany Jánosnak, 1861. november 2. L. MADÁCH Imre, 1942. II. 864—868. 4 Arany János üdvözlő beszéde. L. ARANY János, 1966. ХШ. 337—339. 5 A kritikai kiadás időpontjáig ezt a kérdést érdekesen tekinti át a szerkesztő, Keresztury Dezső. L. ARANY János, 1968. XI. 774-780. 6 ARANY János, 1966. 337-339. 7 Arany János levele Madách Imréhez 1861. szeptember 12. L. MADÁCH Imre, 1942. П. 1001. 8 Az ilyen, már klasszikusnak tekinthető félrehallások legelsője valószínűleg Erdélyi Jánosé, aki az eszkimószínről ezt írja híres-hírhedt tanulmányában: „A tizennegyedik szín éppen rendkívülit állít elő, midőn a végső éjszak vidékén, hol a természet csak teng és a történelem sohasem járt, következéskép az ember is csak hiányosan fejlődhetett, egy eszkimót és nejét úgy szerepelteti, mintha nemünk sorsa és viszontagságai ott dőlnének el..." L. ERDÉLYI János, 1953. 114. — Valóban érthetetlen eljárás — volna, csakhogy Ádám és Lucifer szavaiból már a szín elején egyértelműen kiderül, nem a „végső éjszak vidékén" vagyunk. íme: Ádám: Mit járjuk e végtelen hóvilágot, Hol a halál néz ránk üres szemekkel, Csak egy-egy fóka ver zajt, vízbe bukva, Amint felretten lépteink zaján; Hol a növény is küzdni már kifáradt, Korcsúlt bokor leng a zuzmók között, S a hold vörös képpel néz köd megöl Halál lámpájaként a sírgödörbe? — Oda vezess, hol pálmafák virulnak, A napnak, illatoknak szép hónába, Holott az ember lelke erejének Öntudatára fejlődött egészen. — Lucifer: Ottan vagyunk. E vérgolyó napod. Lábunk alatt a föld egyenlítője. (14. sz. 3760-3771.) Ezek a szín első szavai. Vajon Erdélyi meddig jutott? És ezek után mennyire vehető komolyan kritikája? 9 Az ember tragédiája szövegrészeit a Szabó József gondozta kiadás alapján idézzük, miután az tekinthető a legpontosabbnak és sorai számozva összevethetők az Arany összes műveiben megjelent javítások sorszámozásával. Jelölésünkben az első szám a szín sorszámát, a második a sor sorszámát jelöli, ez utóbbit az elsőtől végig folyamatosan számoztuk. L. MADÁCH Imre, 1975. 10 Érdemes szembesíteni például Sőtér Istvánnak ugyanabban a kötetben megjelent két megfogalmazását Luciferről: „ ... mind jelentéktelenebb intrikussá, kaján és korlátolt elmévé válik, akinek útszéli cinizmusa az első színek hősi vonásainak végképp híjával van. Lucifer kicsinyessé sikkadó szerepe szinte indokolatlannak mutatja az Úr tárgyilagos, »rehabilitáló« szavait..." SŐTÉR István, 1979. 151. — Illetve: „Madách sokkal kevésbé drámai, mint inkább költői remekléssel szolgál a Tragédiában. Ezeknek a remekléseknek alkalmát a dráma konfliktusai helyett az eszmék konfliktusai, a kritikai szembesítés adják. Ezek a szembesítések csaknem mindig Ádám és Lucifer között zajlanak le..." SŐTÉR István, 1979. 246. 11 „Az ördögi természet csak a szellemiség ellentételeiben keresheti a maga »nagyságát«. Nem az anyag ez, hiszen a mítoszok szerint az is a szellem teremtménye, tehát az isten, a valóságos, értelmes világ része, hanem a minden Van mellett a Nincs, az állítás mellett »tagadás«". MEZEI József, 1977. 107. 12 „Lucifert is »az anyag szülte«, — sőt Lucifer nem egészen alaptalanul az Úrra is érvényesíti ezt." MARTINKÓ András, 1977. 146. 13 „Madách gondolata tehát arra mutat, hogy az anyag maga — mint létezés, a valóság egyik föltétele — kétféle módon jelenhetik meg: pőrén, mint a szellem puszta tagadása, Lucifernél — s »szellemtől áthatottan«, mint meleg, embert segítő természeti erő... Évánál." SŐTÉR István 1979. 237. 14 Az Ur, mint láttuk, mindig résznek tekinti Lucifert. Ő viszont teljességnek tartja önmagát. De erről csak az б szavaiból értesülünk, pl.: Lucifer: De mindöröktől fogva élek én (1. sz. 113.) Lucifer: Ott állok, látod, hol te, mindenütt, S ki így ösmérlek, még hódoljak-e? (1. sz. 131—132.) 377