Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

mond ezt így foglalta össze: „Az eszme és eszmény embere volt, s égre emelt szemekkel úgy haladt végig az élet pályáján, hogy semmi közönséges vagy aljas nem ragadt még sarujának talpára sem."

82 Szász Károly fia, a püspök Szász Károly, így vallott erről: „Nem hogy tudósb is ne lett volna tán, Szónok nagyobb, vezér eszélyesebb, író magasb észröptü mint apám, — Ámbár ha ismernék is, keveset! — De volt egész erkölcsi alkatán Valami, színaranynál nemesebb; Miből salak kivál, mit rozsda nem fog, Min szebben ég fény, nyil miről lepattog."

83 Mintha Szász Károlyról írta volna Kemény a Zord időben: „Lehetett volna fejedelem, ha szépség, erő, és ész trón volna, melyről, mint magasságról, a kisebb helyekre alátekinthetnénk."

84 Ezt a népszerűséget, melynek okairól most szó van, Szász Károly nem ingyen nyerte meg, még ha az előbb említett „öröklés" lehetőségében van is némi igazság. Harcairól a maradisággal, amelyek népszerűségének okai voltak, meglehetős részletességgel beszámolt BARLA Gyula,

85 s bizonyos tekintetben, többek között MARKOS András 86 is. Szinte automatikusan kemény küzdelmekre ítélte Szász Károlyt korának erkölcsisége is, melyről — éppen a Szászra nem jellemző olcsó népszerűséggel kapcsolatban — 1845-ben EÖTVÖS József így írt: „Mutasson nekem valaki országot, hol a népszerűség kevesebbe kerülne. Máshol egész életedet kell hazádnak szentelned, sőt néha meg kell halnod. Testedet, véredet kívánják, hogy érettök nagy nevet cserélhess be. Nálunk, ha a marhahús tizenkét krajcárba kerül, s indítványt tessz, hogy tíz krajcárra szállíttassék le, elérheted e célt."

87 Szász Károly harcainak némely összetevőiről még lesz szó. Itt egyelőre két dologra kell felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy Szász azért is kényszerült küzdelmekre, mert összeütközésbe került az elfogadott moralitással. Ezzel kapacsolatban szembeötlő, hogy BARLA Gyula szerint Kemény Zsigmond volt „Első írónk, akinek azért kellett küszködnie élményei papírra vetésével, mert az elfogadott moralitással szembe került."

88 A másik, figyelmünkre érdemes körülményt BENKÖ Samu a következőképpen vázolta fel: „Az enyedi kollégium azonban nemcsak a tudás szellemi útravalójával látja el Keményt. Itt vívhatja élete első csatáját is. Az erdélyi ellenzéki mozgalom Alsó-Fehér megye közgyűlésein, Nagyenyeden bontott zászlót, s ez nem hagyhatta érintetlenül a kollégium hagyományos életét sem. Tanárok és diákok soraiban is polarizálódnak az erők, elkerülhetetlenné válik a politikai állásfoglalás. Hamarosan színt kell vallani, hogy ki kivel tart. Konzervatív beállítottságú tanárok, akik jellemükben is elég gyarlóknak bizonyultak, s akikből Szász Károly nőttön-növő népszerűsége csak féltékenységet tudott kiváltani, úgy igyekeztek érdemeket szerezni a hatalom urainál, hogy hajszát indítottak a jogtudomány professzora ellen. De nem kímélték a diákokat sem, főleg ha meggyőződtek haladó politikai nézeteikről. Évekig tartó belső kollégiumi harc vette kezdetét, s a világi és egyházi hatóságok országos szinten is többször kénytelenek voltak foglalkozni vele. A mozgalom jellegére utal korabeli elnevezése, az akkor bizony félelmetesen hangzó enyedi jakobinus-per is."

89 Természetesen Szász Károly sem a politikai, sem az iskolai (legalább annyira politikai) harcokban nem maradt egyedül. Lesz még alkalmunk érintőlegesen megismerkedni azzal a szellemi televénnyel, melyet az elvbarátok tekintélyes tábora teremtett meg, s amelyből Kemény is táplálkozott. BARTA János hívta föl a figyelmet arra, hogy Kemény Zsigmondnak az enyedi évek alatt ,a voltaképpen még romantika előtti Köteles [Sámuel]- Szász Károly-hatás befolyásolhatta közösségszemléletét is —, amelyen még a felvilágosodás utó92