Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

In memoriam Sík Sándor - Szigeti Lajos Sándor: Találkozások a „kettős végtelen”-ben (Sík Sándor és József Attila)

volt bennük. Nincs elegendő terünk és időnk, hogy megfogalmazzuk, milyen jelentőségű e tanulmány a József-Attila-szakirodalomban,

19 annyit azért mégis hadd említsünk meg, hogy Sík Sándor miben látta József Attila Isten-élményének különösségét. Mindenekelőtt úgy vélte, hogy az б Istene foghatóbb, antropomorfizáltabb, 'emberarcúbb', mint kortársaié, bennük ,,a hit és imádat konvertált élménye" jelenik meg. Meghatározza e verseket a gyermeki hang, az áhítatos meghúzódás, az elnyomottak felé ölelő szeretet, a gyermeki bensóség, egy átfogó realizmus, ugyanakkor egy erősen intellektuális jelleg is. Kései verseinek élményanyagából a bűntudat motívumát emeli ki s azt, hogy szerinte nem véletlenül kezdődik a Nagyon fáj ciklus éppen A bűn című verssel. Ahogy e verseket elemzi Sík Sándor, abból az is kiviláglik, hogy közös volt benne és József Attilában a kontemplativitásra, a meditációra, a tűnődéstől az eszmélésig vezető utat jelentő magatartásra való hajlam is. Tanulmányát a Bukj fel az árból című vers idézésével s így fejezi be: Ijessz meg engem, Istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. „Úgy érzem, mintha ezzel a sóhajjal ajkán halt volna meg József Attila, aki »országos volt a pusztulásban«, de aki »egyben-másban Istenhez is hasonlított«, és aki »tetten érte szívében az Istent«". Ha textológiai értelemben nem is, másként akár igaza is lehetett a fentiekben Sík Sándornak. Csoóri Sándor legutóbbi esszékötetében

20 a következő, nem feltétlenül új, de megfontolandó gondolatmenetre bukkanhatunk: „Nézzünk szét magunk körül: iszonyú fogyatkozások! A kivételes, a hiteles, a lenyűgöző személyiségek száma egyre csökken. Kivesznek lassan kultúránkból, mint nemes nagy vadak a természetből! Pedig hiányuk nemcsak egyegy nemzetet silányíthat el, de korszakokat is beárnyékolhat!" Csoóri szavaihoz csak annyit tennék hozzá, nem kétséges, hogy Sík Sándor e kivételes, hiteles személyiségek közül való volt, éppen ezért őt feledésbe merülni hagyni vagy feledtetni hiba volt, elfeledni pedig — különösen itt Szegeden s a mi tanszékünkön — személyes bűn lenne! Lírája a Nyugat első nemzedékének keretein belül, irodalomtörténeti és esztétikai szemlélete — a maga történeti értékét felismerve és a maga helyén elismerve — tanítható és tanítandó! 685