Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

In memoriam Sík Sándor - Jelenits István: „Középiskolás fokon” – Sík Sándor és a középiskolai magyartanítás

tanácsokban szépen megmutatkozik Sík meggyőződése, hogy az irodalom tanulása közben el lehet, el is kell jutni a művek élvezetéig. Ugyanakkor e néhány tanács mögött a szerző friss tájékozottságát is érezzük: Babits Vörösmarty-tanulmányainak tanulságait. A Bevezetés következő kérdése: Hogyan számoljunk be olvasmányainkról? Ezen belül külön néhány bekezdésben: Beszámolás lírai költeményekről. Ezekből egyetlen jellemző mondatot idézek. Az olvasmányokról készített följegyzésekről szólva ezt állapítja meg a szerző: „Leghasznosabb, ha felelni tudunk arra a kérdésre: miben különbözik az olvasott író minden más írótól". A két irodalomtörténeti jellegű tankönyv, amelyről részletesebben szóltam, Sík Sándor tankönyvsorozatának két legfontosabb darabja. A tanterv követelményeit is figyelembe véve elkészültek a többi kötetek is, hasonló gondossággal és hasonló elvek alapján. A Stilisztika, Retorika, Poétika lapozgatása közben újra meg újra eszünkbejut: itt már öntudatlanul a későbbi Esztétika alépítménye készül. A könyvsorozat hamarosan újabb kiadásokat ért meg. Ezekben új társszerző neve jelenik meg: Álszeghy Zsolté. Nem arról van-e szó, hogy maga a költő már kiadta a kezéből ezeket a könyveket, s az új átdolgozás mindenestül Álszeghy műve? A 40/41-es egyetemi jegyzet egyik bekezdéséből másra következtethetünk: ,,A legtöbb tankönyvön 3—4 szerző neve szerepel. Pl. mondjuk egy piarista, egy cisztercita és egy világi ember. Ti. azt remélik, hogy a piarista kedvéért majd behozzák a piarista iskolák és így tovább. Ritka eset, hogy csakugyan társszerzők, mint pl. az én tankönyveim az utóbbi időben, mert nem érek rá egyedül megcsinálni." Ez a megjegyzés arra vall, hogy Sík Sándor későbbi éveiben is törődött gimnáziumi könyveivel, az átdolgozást másokkal együtt, de maga vagy maga is végezte. Még később, a harmincas években Álszeghy mellett újabb társszerzők munkájára is szükség van. A könyveket az oktatásügy folyton változó követelményei szerint ismét át kell dolgozni. Álszeghy Zsoltnak 1936. január 30-án kelt leveléből idézek: ,,A tankönyv dolgában két új nehézség van: a nyelvtani rész szakszeű feldolgozást kívánna — s ez az egyik —, másrészt a teljesen új IV—VIII. osztályos könyvek elkészítésében én nem tudnám azt a munkát vállalni, amit a régieknél végeztem, s így ott is egy harmadik szereplő felvételét tartanám ajánlatosnak." Nyilván ezért jelenik meg a nyelvtankönyvek újabb kiadása az Álszeghy—Sík—Techert szerzőhármas nevével, s így kapcsolódik be az irodalomkönyvek átdolgozásába Brisits Frigyes. Később, 45-ben újabb átdolgozótársra lesz majd szükség. De Sík Sándornak a középiskolai magyartanítással való kapcsolatát nemcsak a tankönyvei biztosították. Amikor a szegedi egyetem katedráján folytatta tanári munkáját, nem alakult át csak a tudományra tekintő szakférfiúvá. Sose felejtette el, hogy leendő középiskolai tanárok hallgatják. Úgy akarta velük megismertetni és megszerettetni az irodalmat, hogy majd kedvvel és jól tanítsák a középiskolásokat. Előadásait, monográfiáit ezért jellemzi az egyszerű és közérthető fogalmazás. Esztétikájának előszavában is arról ír, hogy nem egyéni rendszert dolgozott ki, világosan, közhasznúan igyekszik összefoglalni a különböző esztétikai rendszerek eredményeit, hogy a művek megközelítéséhez szempontokat adjon. Emlékező dolgozatom címe József Attila közismert versére utal. Ő nem szerezhetett tanári diplomát, s azzal kellett vigasztalódnia, hogy többre hivatott. Nem középiskolás fokon tanít azóta is minden magyart. Sík Sándor léptei elé nem gördültek akadályok. Középiskolás tanárként is kiválónak bizonyult, s középiskolás fokon is egész népét tudta tanítani. Taníthatja ma is, ha odafigyelünk rá. 657