Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kulin Ferenc: Kölcsey vallásbölcselete (Töredékek a vallásról)

amelyekre Szauder József jutott A romantika útján с tanulmányában,

16 problémafelvetéseink egyszerre érintik magát a Töredékeket, illetve Szauder koncepcióját. Kölcsey monográfusának érdeme, hogy említett tanulmányában — amennyire ez lehetséges — kijelölte a valláskritikai műhelyét a Kölcsey-életmű időrendjében, felvázolta a művet részint közvetlenül ihlető, részint az értelmezését megkönnyítő eszmetörténeti hátteret, rávilágított az 1810-es évek európai és hazai politikai folyamatainak a költő léthelyzetével, s így világnézeti tájékozódásával összefüggő sajátosságaira, s mindezek alapján hangsúlyozta a vallásbölcseleti esszé átmeneti jellegét, azaz azt a felismerését, hogy a fiatal Kölcsey történetfilozófiája csak az egész életművet formáló személyiségfejlődés folyamatában értelmezhető. A romantika útján с tanulmány alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy ,,A Töredékek első megírásának ideje 1814—1816 volt", s hogy a III. rész -— az a fejezet, amelyik a katolicizmus és a reformáció ellentétével foglalkozik — lényegében eredeti formájában jelent meg az újraírtakkal együtt az Élet és Literatúrában, 1827-ben, Hit, remény, szeretet cím alatt. S noha az ezután következő kutatások feladata maradt annak tisztázása, hogy a többi töredékben történt változtatások — esetleges kihagyások és bővítések — milyen mértékűek, s pontosan mikoriak és milyen hatásokat tükröznek, а Ш. rész keletkezéstörténetének feltárása mégis döntő fontosságú. Nemcsak azért, mert nyilvánvalóvá vált, hogy ,,e valláskritikai és történetfilozófiai mű a Kazinczyval kapcsolatot tartó értelmiség legjavában végbemenő fordulattal, ideológiai forrongással esik egybe, annak egyik fontos — bizonyára legfontosabb — mozzanatként értékelhető", hanem azért is, mert a megbízható datálás lehetővé teszi Kölcsey első nagy válságkorszakának minden korábbinál tényszerűbb, s így elmélyültebb elemzését, ugyanakkor arra is alkalmat ad, hogy az emberi- költői személyiség áttekinthetőbbé vált fejlődésrajza alapján magával Szauderrel is vitatkozva újraértékeljük a felvilágosodás s a német klasszikus filozófia eszmeáramlatainak az 1810-es évek közepén, éppen Kölcseyben beérő hatását. Szauder József háttérrajzát mindemellett több irányban ki is kell tágítanunk. Megítélésünk szerint ugyanis Kölcsey morálfilozófiája és valláskritikája szélesebb medrű európai eszmetörténeti folyamatba illeszkedik, mint amilyet Szauder dolgozata vázol, másfelől a hazai viszonyok determináló tényezői között kisebb jelentőséget tulajdonítunk az 1810-es évek közepe konkrét gazdaságpolitikai változásainak, mint A romantika útján szerzője, s inkább a magyarországi feudalizmus hosszan tartó krízisében, még közelebbről a feudális nemesi értelmiség krónikus funkciózavaraiban látjuk a világnézeti nyugtalanság és bizonyosságkeresés indítékát. Végezetül nem tartjuk meggyőzőnek azokat a következtetéseket, amelyekre Szauder József jutott Kölcsey történetszemléletét és vallásosságát illetően, s általában sem érezzük kielégítőnek a hazai marxista irodalomtörténet-írás elemzéseit a kései felvilágosodás és a születő romantika újjáéledő vallásos szükségletével kapcsolatban. A Kölcsey-esszét inspiráló hatások közül — azok fontossági sorrendjében haladva — mindenekelőtt Kazinczy szerepét kell világosan látnunk. Az a körülmény ugyanis, hogy Kölcsey valláskritikai érdeklődése visszavezethető a széphalmi mesternek egy 1813-ban kelt levelére, amely a reformáció kultúratörténeti szerepét magasztaló Villers könyvének elolvasására biztatja a fiatal költőt,

17 tagadhatatlanul kiemeli Kazinczy befolyását a Töredékek kritikai tendenciáját formáló hatások között. Kölcsey ugyan csak egy évvel később szánja el magát az ajánlott munka kézbevételére, ám ez a késlekedés Kazinczy ösztönzésének érdemét cseppet sem csökkenti. Sőt, az elsőként születő — a végleges változatban harmadikként beiktatott — töredék szinte minden lényeges ítéletében Kazinczy felfogását, mi több, a mester kijelentéseit látszik követni. A katolicizmus és a reformáció ellentétét vizsgáló ifjú bölcselőnek azok a 62