Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)

ne, színpadi létezésüket meseszerűségnek és realitásnak ugyanolyan állandó kettőssége hatja át, mint környezetüket." Viszont nem eléggé felszabadult a színészi játék, a finálé sem elég önfeledt. „Ha játékkedvük nem szabadult fel a megelőző két órában, most, a végső percekben nem fakadhat szívből a vigalom. És középszerű a siker is, a taps nem robban elementáris hálával." (Szántó Judit)

43 Az utóbbi két kritika az elismerő szavak mellett csupán csak utal a színészi alakítások kidolgozatlanságára. A következő bírálat viszont egyértelműen elmarasztaló, s az elmarasztalás nemcsak a Tévedések vígjátékának, hanem a főtéri játékok ти80фоНШоуапак is szól. „Művészeti vezetők és művészi koncepciók jöttek, mentek, az elfeledett régi magyar iskoladrámák és moralitások feltámasztása után Shakespeare és Goldoni, majd egyszer csak amerikai musical, a La Mancha lovagja került Szentendre főterére. Egymástól túlságosan eltérő elképzelésekre utalt ez a műsor, viszonylag rövid idő alatt, legalábbis ahhoz, hogy a Teátrum jellegzetes arculata kirajzolódhatott volna." A Tévedések vígjátékából „... kevés mozzanat marad meg bennünk. ... Valószínű, hogy egy árnyaltabb rendezői elképzelés a színészeknek is több fogódzót nyújthatna a karakterteremtésben." (Mészéros Tamás)

44 A következő újságcikk a Szentendrei Teátrum jövőjére vonatkozóan is tanulságos megállapításokat tesz: „A szentendrei és a szegedi játékok különösen sajátos jegyeket viselnek magukon. ... Ugyanannak a jelenségnek a két pólusáról van szó, itt is, ott is határozott karakterrel. A Szentendrei Teátrum varázsát ugyanis elsődlegesen intimitása, a környezethez való messzemenő alkalmazkodása adja, ... a szegediek sajátosságát viszont a monumentalitás, a nagy tömegek, nagy méretek." (Lökös Zoltán)

45 A Teátrum 1977-es sikere és a Szentendrén kialakult jó alkotó közösség Kerényi Imrét újabb, a korábbinál is merészebb, de a gyakorlati, külső lehetőségekkel nem számoló tervek kidolgozására késztette. E tervek éppen a Teátrum sikerének egyik titkát, az intim jelleget, a városhoz illő arányokat hagyták figyelmen kívül. Kerényi Imre így nyilatkozott a Pest Megyei Hírlap 1977. július 24-i számában: „Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen fesztiválok rendezésére maradéktalanul alkalmas város Magyarországon, erős művészeti hagyományokkal rendelkezik, mint kép, látvány is esztétikus, ráadásul a főváros közvetlen közelében fekszik. ... A további tervünk, de hangsúlyozom, hogy ez ma még csupán elképzelés, mondhatnám a Teátrum közreműködőinek álma: ... jövőre újra a Tévedések vígjátékát mutatjuk be, de ezzel párhuzamosan a szentendrei iskola udvarán előadunk egy vígoperát és egy középkori francia népi komédiát. A Templom téri játékokkal egy időben pedig a művésztelep környékén zenés, színházas képzőművészeti vásártelepet nyitunk. így a közönség szétoszlik a több helyszín között és akinek kedve van, akár a következő napon visszajöhet a városba, hogy a még nem látott produkciókat megnézze. Ez már valóban fesztivál volna, de nem a színházak versengése, vagy más protokolláris jellegű esemény, hanem egy közös, felszabadult és — bízunk benne — tartalmas szórakozás. ... Természetesen, ez nem csupán művészeti kérdés, ebben a szentendreieknek kell dönteniök." Kerényi Imre elképzeléseiből később — ha nem is az ő elgondolásai szerint — több részlet megvalósult (Duna-parti vigasságok, Templom téri sokadalom, Városházudvari színjátékok, színházi előadások a Központi Általános Iskola udvarán, a Műhelygaléria pincéjében, a Nosztalgia Kávéházban), de Szentendre lehetőségei korlátot szabtak a nagyszabású terveknek. Már az 1977-es Szentendrei Nyár mintegy 60 000 fős látogatottsága mellett sem lehetett tisztán tartani a Templom teret, nem volt elég parkolóhely, „ .. .a város vendéglátóipara pedig egyszerűen csődöt mondott".

46 A Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának az 1977-es Szentendrei Nyárról szóló, október 13-án kelt jelentésében más nehézség is szóba került: „A Templom téri játékok még nem szerepelt a Teátrum éves költségvetésében és a műszaki-technikai feltételek sem voltak biztosítva. A város állami és társadalmi szerveinek, valamint az operatív bizottság626