Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)

tíz év távlatából visszatekintve így értékelte a szentendrei játékok 1973-ban kezdődő új irányvonalát 1982. február 9-én kelt feljegyzésében: ,,A célkitűzést, a profilt idővel tágítani kellett, s ekkor érte el a Teátrumot a rendezői, az autonóm színházművészeti új hullám. Shakespeare, Goldoni és mások neve jelent meg a színlapokon, Zsámbéki Gábor, Iglódi István és Ruszt József próbálkoztak Szentendre főterén, hogy újabb színészcsapatokkal, eszköztárakkal kísérletezve — s a legnemesebb szórakoztatási feladatokat sem feledve — mondjanak valami jelentőset színházművészetünk állapotáról, gondjairól, társadalmi életünk egyes jelenségeiről. A tartalmi-formai frissítés ugyancsak sok eredménnyel járt. ... Természetesen akadtak stílusbeli erőltetettségek, bizonytalanságok, önmutogató törekvések, félsikerek is." A Teátrum történetében 1973 után jelentkező válságtünetek egyik okára Zsámbéki Gábor már 1970-ben figyelmeztetett: a szentendrei szabadtéri színpad elveszti egyéni karakterét, ha színházi nagyüzemmé válik. Amikor a Teátrum 1973 végén önálló intézmény lett, Zsámbéki Gábor megismételte figyelmeztetését: „Fontosnak tartom, hogy ez ne járjon létszámnövekedéssel, a földuzzasztott Teátrum éppen sajátos jellegét veszítené el." A Teátrumot 1974-től mégis fenyegetni kezdte a színházi nagyüzemmé válás, ezzel együtt a karaktervesztés veszélye. Az 1974-es előadások előtt már elmaradtak az évek óta jól bevált komédiás játékok. A kávéház bemutatása sem hozott újat, hiányzott belőle a speciálisan szentendrei és az 1969-ben még oly elementáris sikert hozó, a közönség és játszók közötti válaszfalat megszüntető népszínház-jelleg. Az előadások így is minden alkalommal nagy sikerrel és zsúfolt nézőtér előtt folytak.

28 A szereposztás a következő volt: Ridolfo Vajda László Don Marzio Garas Dezső Eugenio Márton András Flaminio Iglódi István Piacida Csomós Mari Vittoria Egri Kati fh. Lisaura Meszléry Judit Pandolfo Piróth Gyula Trappola Koltai Róbert Borbély Major Pál Rendőrbiztos Kristóf Tibor Pincér Jordán Tamás A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói: Andorai Péter, Bordán Irén, Csiszár Imre, Deutsch János, Dunai Tamás, Katona Ágnes, Mihályi Győző, Nagyidai István, Nagy Sándor, Varsányi Anikó. Rendező: Zsámbéki Gábor Zene: Jeney Zoltán Díszlettervező: Szinte Gábor Jelmeztervező: Mialkovszky Erzsébet A kávéháznak a közönségsiker ellenére sem volt nagy sajtóvisszhangja. Részlet a Szabad Föld 1974. augusztus 18-i számából: ,,A Szentendrei Teátrum néhány évvel ezelőtt azzal a célkitűzéssel nyitotta meg a nyári hónapokban kapuit, hogy régi, évszázados, elfelejtett magyar drámákat mutat be rendszeresen. Felbecsülhetetlen értékű szándék. Sajnos, letettek róla. ... Az emberben ott a keserű szájíz: az elfelejtett magyar drámák továbbra is a könyvtárak polcain porosodnak. Pedig jó lenne ismét megismerkedni velük, újra felfedezni azt, amin elődeink oly jól szórakoztak." Joggal volt ugyan sikere A kávéház-пак, de ezt a darabot másutt is el lehet játszani, sőt a kaposvári előadás sem volt rosszabb a szentendreinél — állapítja meg a cikk szerzője. Az 1974-es teátrumi évad előadásai is beépültek a Szentendrei Nyár programjába. A 617