Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)

G. SIN EDIT DRÁMATÖRTÉNETI EMLÉKEINK ÚJJÁÉLESZTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI SZENTENDRE FŐTERÉN (A Szentendrei Teátrum első tíz evének történeti áttekintése) „A hazai szabadtéri színjátszás nagy próbatétele, hogy Szentendre főterén megszülessék az elragadó helyszínélmény és a különleges színjátékélmény egymást fokozó egysége. ' ' (Békés István)

1 Pest megye meglehetősen szegény országos jelentőségű színháztörténeti eseményekben. A Szentendrei Teátrum létrejötte előtt csupán két, egymástól különböző történelmi, társadalmi körülmények által életre hívott, egymástól lényegesen eltérő funkciójú színház alapításánál vállalt szerepet: a vármegyei közgyűlés szavazta meg a tulajdonában lévő telket az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház felépítéséhez, majd 1957-ben megalapították Pest megye önálló színpadát, a Petőfi Színpadot, amely 1964-ig tájelőadásokkal látta el a megye településeit.

2 Ismét más, speciális művészi feladatok ellátására hozták létre 1969-ben a Szentendrei Teátrumot, amelynek bemutatói a megalapítástól kezdve évről évre országos visszhangot keltettek. Számos tanácsi előterjesztés és határozat, figyelemfelkeltő újságcikk és elemző kritika látott napvilágot a szentendrei szabadtéri színház egy-egy évadáról. A Teátrummal kapcsolatos helyi szervező- és koordinációs munkákat az első évtől kezdve a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya végezte. Az elmúlt húsz évben mintegy másfél folyóméter irat, nyomtatvány, plakát, színlap, műsorfüzet, műsorterv, fotó és egyéb dokumentum gyűlt össze, melyeket az osztály vezetője a szentendrei Ferenczy Múzeumnak adományozott. Ez az anyag volt tanulmányunk fő forrása. A szerb színjátszás atyja, Vujics Joakim (1772—1847) szentendrei tevékenysége óta több neves színésznek adott otthont hosszabb-rövidebb időre a város. Elég itt Stéger Ferenc (1824—1911) világhírű tenorista vagy Rakodczay Pál (1856—1921) színész-színháztörténész nevét említenünk. A közelmúlt és jelen vezető színészei, színházi szakemberei közül is többen tartózkodtak huzamos ideig Szentendrén (pl. Várkonyi Zoltán, Major Tamás). Gyakran megjelentek a városban fiatal színészek, rendezők és a Színművészeti Főiskola hallgatói is. Nem minden előzmény nélkül született meg tehát a Szentendrei Teátrum gondolata. Néhány szó a szervezeti keretekről, lehetőségekről: 1958-tól Szentendrei Kulturális Napok néven minden évben megtartották azt a rendezvénysorozatot, amely évről évre színesebbé, teljesebbé válva mutatta be a város kulturális életét. Kezdetben csak a helyi lakosságnak, később az egész Dunakanyarnak szólt a program, 1968-tól pedig már országos érdeklődés kísérte. Ilyen előzmények után egyáltalán nem volt illuzórikus a Színházművészeti Főiskola hallgatóinak az a javaslata, hogy rendezzenek szabadtéri színházi előadásokat Szentendre főterén. A Pest Megyei Hírlap 1969. július 10-i számában olvashatjuk: „Eddig tizenegy al597