Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

te hátralékod. Teremtő évekkel várunk vissza ide, a szerzői dobogóra" — idézi például Puszta Sándor szavait Turbók Attila.

126 Volt még egy alkati tulajdonsága, ami miatt keveset publikált, sőt keveset is írt: a jó értelemben vett természetes emberi hiúság is hiányzott belőle, semmilyen belső kényszer nem ambicionálta az egyéni halhatatlanságra, a nemes írói versengésre, szépírói teljesítőképességének újabb és újabb erőpróbájára. Czine Mihály írja róla: „Mások dolgát ő gyakran eredményesen igazgatta, a maga ügyében azonban túlságosan is szemérmes volt; írásai a lapokban többnyire késéssel, kötetei csak egyetlen kiadásban jelentek meg."

127 Hivatalos elismerései, kitüntetései — a korai József Attila-díj után — : Szocialista Kultúráért (1973), SZOT művészeti díj (1974), Irodalmi Nívódíj П. fokozata (1976), Munka Érdemrend ezüst (1968), majd arany fokozata (1975 és 1982) és számos elismerő oklvél, emlékplakett. „Elszolgált" élete és túlzott szerénysége ellenére sem rossz munkássága zárómérlege, melyet alapos elemzés után, átgondoltan és objektíven állított fel Katona Béla: „Két kisregénye (ítélet, Faggatás nélkül), egy kötetre való novellája és néhány szép esszéje — a legszigorúbb rostálás után is föltétlenül érdemes az utókor megbecsülésére, megőrzésére. [Ide sorolnám a Nagyfolyónál című drámáját is. S. E.] ... Hagyatékához azt is hozzá kell számítanunk, ami szellemi erőfeszítéseiből kortársai munkásságába épült be."

128 Hozzá kell számítanunk, akkor is, ha ez ellentmond önmaga fiatalon felállított szigorú mércéjének: „Az érzés, a gondolat, mindig több, nagyobb, mint ami végül papírra kerül. Az írás örök küzdelem érzéseinkkel és gondolatainkkal: önmagunkkal — a megfogalmazásért. S ez a küzdelem, akár a szerelmesek tusakodása, nemcsak írást szül, de újra és újra szül minket magunkat is. Addig író az író, amíg erre a metamorfózisra képes. Amikor képtelenné válik rá, elviszi a tavasz. Könyörtelenül. Annyi marad belőle, amennyit addig megírt: a mű. A mű, amely a gondolataiból, érzéseiből és teremtő erejéből magába zár, megőriz, felmutat valamit. És semmi más. Ez is törvény. A tavasz törvénye."

129 590