Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

Zoltán nagyon egyszerű, nagyon emberi magyarázatot ad erre — kis dolgokban, apró mozzanatokban ragadva meg ismét az általánost, a lényegest: „Már az is nagy dolog, hogy a gyárban mosdó van, zuhanyzó. Mindennap megfürödhetnek. ... Otthon? A tanyán? Szoba, konyha és élnek benne öten, hatan vagy sokszor nyolcan is. Legfeljebb szombat esténként kuporoghat bele a nagylány a lavórba." Megoldásra egyelőre még nincs remény. Az írónak arra a kérdésére, hogy mikor lesz fürdő a tehenészetben, a brigádvezető csak a gazdasági kényszer diktálta választ adhatja: „Istálló kellene előbb, elvtárs. Sok istálló."

54 A nagykátai járásban szerzett tapasztalatai képezik az alapját a Tapolcai Oláh Gábor rendezővel együtt írt Fiú akváriumban című filmnovellának, melyet az Alföld 1970. évi 1. és 2. száma közölt. „... a címet én adtam az írásnak. Zolival, Oláh Gáborral együtt alakítottuk, formáltuk, vitáztuk végig ezt az írást. Én voltam kiszemelve a film szakértőjének" — írja Antalfia Jenő.

55 A filmnovella jobb sorsra érdemes főhőse egy hét múlva kezdi meg másfél éves börtönbüntetését, s ezalatt úgy úszik, lebeg vagy fuldoklik a számára idegen közegben, akár egy akváriumban. Utazásai és kószálásai során a szerzők tudatosan szembesítik az olvasót a magyar valóság legszélsőségesebb jelenségeivel. A fiú jár üresen álló luxuslakásban, düledező tanyaépületben, sőt csőlakók „otthonában" is. Méltó beszélgetőpartnere kvalifikált értelmiségieknek, de nem idegenek számára a munkásszállások lakói, sőt a börtönviselt kétes egzisztenciák sem. A modern formában megírt izgalmas, cselekményes filmnovella egyben a kritikai hangvételű, közéleti prózai hagyományaink egyenes folytatása is: az 1960—70-es évek élesedő társadalmi ellentmondásaira, visszásságaira irányítják a figyelmet. Mért elérhetetlen a tanyáról ingázó tehetséges, érettségizett fiatal számára a luxusvillák világa (melyet egy munkás 150 évi fizetéséből tudna megvenni)? Mért van többkasztnyi különbség a „kis tisztességes élet" et élő, kis perspektívájú tanyai emberek és a jó vagy akár csak a közepes egzisztenciájú fővárosiak között? A bátor, szókimondó kérdésfelvetés és a kendőzetlen látlelet lehetett az egyik oka annak, hogy a tervezett film soha nem készült el. Paticsfalak között címmel rövid dokumentumjátékot is írt tanyai gyűjtőútjai alapján, amely a Színjátszók Kiskönyvtárában jelent meg, s melyet a Budapesti Vári Irodalmi Színpadon és a nagykátai művelődési központban is bemutattak. Az oratórium jellegű tömör színpadi mű képet ad a XIX. és XX. századi két világ közt naponta ingázókról, a fürdőszobáról álmodó silószagú tehenészlányokról, az alkoholista férfiakról, az áram nélkül lógó villanykörtén ámuló filmesekről és a megalázott, halálra gúnyolt Kopasz Boriról, aki tizenhat évesen vonat elé vetette magát. Túlságosan didaktikusra sikerült viszont a végső tanulság megfogalmazása: mindnyájunknak tennünk kell valamit az egymillió magyar tanyai ember érdekében.

56 1971 végén, 1972 elején Fábián Zoltán végleges formába akarta önteni szociográfiai kötetét. így írt erről Antalfia Jenőnek 1971. december 23-án: „Jövő év első negyedében le akarom adni, s azt szeretném, hajó lenne, szép lenne. ... Két hétig írtam egyik fejezetét a leendő könyvnek, mégpedig egy elbeszéléssé érett részt. Azóta már át is adtam az Új írás szerkesztőségének, ahol — eddig! — kedvező a fogadtatása. Majd meglátjuk, mi lesz a sorsa. Én jó írásnak tartom, az ilyet megérzi az ember, s nagyképűség nélkül kimondhat (legalábbis barátok előtt). Már ebből is érzékelheted, hogy bizonyos mértékig rendhagyó lesz ez a kötet: lesz benne leíró társadalmi elemzés, hagyományos értelemben vett szociográfia, de lesz benne elbeszélés, novella is, s a kettő között elhelyezkedő esszé-féle. Nem tudom, olvastad-e annak idején az íme, Európa című útinaplómat? — nagyjából annak az építkezését követem majd. Ugy gondolom, nincs értelme az egyszerű leírásnál maradni, amikor nagyon fontos jelenségek már besűrűsödtek az emlékezetemben, tehát kívánják, sőt megkövetelik a novella-formát, az általánosító érvényű, esztétikailag magasabb rendű ábrázolásmódot."

57 A jelzett elbeszélés (valószínűleg a Mai ima) azonban a biztató fogadtatás ellenére sem jelent meg az Új /raíban, sőt a szociográfia további fejezeteit nem is írta meg Fábián Zoltán. 575