Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

A leányfalui otthon 1949 végén allergiás eredetű bőrbetegsége miatt ott kellett hagynia a malmot. Néhány hónapos létbizonytalanság, alkalmi malomipari szaktanácsadói munkák következtek. 1950 nyarán az Építőipari Nemzeti Vállalathoz került anyagkönyvelőnek Karcagra. 1951-ben tervosztályvezető lett Szolnokon. Egyszerű kisemberek között élt tehát, akik közül első látásra csak szorgalmával és szervezőkészségével tűnt ki. Muzikalitása, a művészetek iránti igényessége, a mindennapi élet jelenségeivel szembeni problémaérzékenysége azonban az avatott szem számára többről árulkodott. Nem véletlenül biztatta írásra apai jó barátja, Szabó Pál már zeneakadémista korában.

8 „... már előbb is írtam egy-két novellát, de igazán 1950 tavaszán indultam el az íróság útján" — írja önéletrajzában.

9 Már a kezdet kezdetén világosan látszott későbbi fő erényeinek egyike, a vizuális megjelenítés képessége: nem lehet véletlen, hogy 1950 tavaszán már filmnovellát is írt. Ranódy László filmrendező így ír első próbálkozásairól 1950. április 14-én kelt levelében: „Helyenként elveszel a részletmegoldások szépségében és ez alatt kiengeded a fővonalat, a fő cselekményt. Próbáld először a történet drámai súlypontjait kijelölni, a pilléreket betonból megépíteni. Ezekre aztán felhúzhatod (összekötheted) az érdekesen ívelő cselekményt. És ha ezen a két fázison túljutottál, akkor keresd a cizellálást, a részletek kidolgozását. ... Dolgozzál, mert az elmondottak ellenére igen tehetséges filmírót látok benned."

10 Ranódy László éles szemű megfigyelőként vette észre a fiatal Fábián Zoltán egyik, későbbi pályája során időnként vissza-visszatérő gyengéjét, a túlcizellálás veszélyét. 552