Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Harmat Béla: Csuka Zoltán és Pável Ágoston balladafordításainak recepciójához

a hitelességet, az igényességet hangsúlyozva), hogy „VukSztevanKaradzsics* eredeti népdalgyűjtéséből".

2 Es így van ez most is, amikor Pável Ágoston születésének centenáriumárajelentek meg újabb balladafordítások, hozzájárulva a két nép irodalmi múltjának mélyítéséhez.

3 Amikor a pacifista Csuka 1944-ben — az ő szavával élve — önkéntes remeteségben Érdligeten hozzáfogott a balladák fordításához, a közelben még ágyúlövések váltották egymást, és csak a megszállottak hittek újra a sorsközösségben. S eközben Csuka számára nincs „aktuálisabb" tennivaló, mint a balladafordítások; rábízza magát a történelmi anyag időtlenségére. Pedig lapszerkesztői, költői és műfordítói énjéből az utóbbiból mutatta a legkevesebbet, hiszen ezt megelőzően csak Tódor Manojlovic: A centrifugális táncos című misztériuma és Milos Crnjanski: Örökös vándorlásának első része jelent meg könyv alakban. S bár Csuka mindig is kiemelte művei közül a szám szerint harminc fordítást tartalmazó könyvet, mégis ez csupán rövid mozzanatát öleli fel pályájának. A kötet elkészültéig mindössze három publikációról tudunk: az Iván huszár és Avrám földesúr

4 szerb népdal megjelöléssel, a Milics zászlós házassága

5 (utalva Karadzic gyűjtésére) horvát népballadaként, és A rigómezei lány

6 (délszláv népballadaként) jelent meg. Utána tovább dolgozott e műfajban: később Karadzic gyűjtéséből tette közzé a Vén Vujadint,

7 valamint а Ha a kedves messzire van, és A lány és a tündér* címűeket, utóbbi kettőt mint bosnyák virágénekeket. Ma már csupán feltételezésekbe bocsátkozhatnánk, ha a rövid életű Déli Csillag perspektivikus vállalkozását idézzük, de a folyóirat utolsónak megjelent két számában olvasható A Jaksityok osztozkodása,

9

és a karácsony délszláv népdalokból és koledákból® összeállított ciklus tíz verse, szintén Csuka tolmácsolásában. A már hivatkozott fordításokon kívül meg kell említenünk a lap másodikként megjelent számát, amelynek címlapján látható a népdalgyűjtő arcmása, s a lapban Milovan Djilas és Dudás Kálmán írása.

11 (Ennek alapján leszögezhetjük, hogy Karadzic esetében fokozottan igaz Lőkös István megállapítása, mely szerint ,,a Déli Csillag az egyik legjelentősebb fóruma és eszköze volt a jugoszláv irodalmak magyarországi recepciójának a felszabadulástól napjainkig terjedő időszak egészében is".

12 Már az eddigiekből is kitűnik, hogy Csuka a kötetcímtől eltérően nem csak balladákat, énekeket fordított. Hadrovics László epikus énekmondást említ.

13 Angyal Endre megítélése szerint azonban a legtöbb költemény voltaképpen kis eposz, s ezek a délszláv eposzok lépten-nyomon elárulják, hogy részesei a mediterrán kultúrkörnek.

ы Csuka fordításairól szólva mindenképpen pozitívumként kell értékelnünk, hogy Székács József és Margalits Ede munkáinak ismeretében nem azok „jobbítására" törekedett, hanem új anyag átültetésére vállalkozott. A Székács-kötettel

15 három azonossági pontot találunk. Ezek: A rigómezei lány, a Kraljevics Márkó halála és a Hasszán aga felesége; ugyanakkor Margalits harmincegy fordításával

16 ellentétben a Kraljevics-ciklusból csupán kettőt fordított, a Kraljevics Márkó és Kosztandin bég és a Kraljevics Márkó halála címűeket.

n Csuka fordításai akkor születtek, amikor a két nép, de különösen a magyarok újabb és újabb fogódzót kerestek dél felé. A Csuka által többször is hangoztatott egy égbolt, és ajószomszédság, a közös események és a közös, de ki nem sajátított hősök és hősiességek parttalanná tették — vagy fogalmazzunk úgy, hogy — egy mederbe terelték múltunkat. Szeli István közelmúltban megjelent tanulmányában úgy ítéli meg Csuka vállalkozását, mint aki „kiváló stílusérzékkel, nagy készültséggel, enyhén archaizált alakzatokkal, a szókészlet gondos megszűrésével, a forma jó ismeretében oldja meg feladatát, de mindvégig a stilizálás tetten érhető jegyeivel".

18 Idézzünk Ortutay Gyula korabeli kritikájából, aki nem nyelvészeti szempontból értékelte azokat, hanem a balladát mint műfajon belüli egységet részesítette előnyben: „Csuka nem könnyed fordító, van benne valami darabosság, rögösség, ami ez alkalommal szinte nem is hiba: érzékelteti a délszláv balladák sűrű pompáját, komor *A nevek írását nem egységesítettük, hanem minden esetben meghagytuk a fordító által alkalmazott formában. 529