Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Farkas Péter: Üzenet a völgyből
A kultúrák folyamatosságának érzékeltetésére egy motívumot használ fel Aprily, nevezetesen a szeretetet. Természetesen ez már nem kulturális, hanem erkölcsi kategória, s ezzel eljutottunk az ember vizsgálatának másik aspektusához, körülbelül ahhoz a tételhez, hogy az ember erkölcsileg meghatározott lény, szemben az etikailag indifferens természettel. Az erkölcsileg meghatározott ember számára nagyon fontos, ha nem a legfontosabb kategória a szeretet. Aprily remekül érzékelteti az emberi eredetű görög, és az isteni eredetű keresztény szeretetet, s közbül a római elbizonytalanodást, a szerelem hangsúlyozásával. Úgy érezzük, hogy az Áprily-féle új kultúrában, mely egyúttal etikai megújulás is, átértelmeződik a szeretet is. Egyrészt ismét emberivé válik, olyan értelemben, hogy az emberiséget immáron nem az isteni szeretet válthatja meg, hanem okos önszeretete, vagyis a humánum, másrészt, képletesen szólva, de azért szó szerint is értve, a szeretet átruházódik a természetre, hogy a természet is szerethesse az embert. Aprily Szentgyörgypusztán gyakorlatilag is megvalósított egy olyan életet, melyben sikerült elnyernie a természettől a szeretetet. Minden szeretet kivívásának az alapja a magatartás. Ezzel kapcsolatban írja GYŐRI János, hogy Aprily a költészetében ,,a szeretetet és a szelídséget a legfőbb törvény rangjára emelte", ami alighanem tévedés, hiszen a szeretet erkölcsi, a szelídség magatartáslélektani kategória, a jellem függvénye, következésképpen nem lehet törvénnyé emelni. 83 Más lapra tartozik, hogy Aprily hirdette a szelídséget, bár például művészeti kérdésekben б maga nem szelíd, hanem nagyon is kemény tudott lenni. A magatartást itt most tehát etikai szempontból nézzük, s Aprily állásfoglalását keressük, amely így hangzik: A vészharang ... Hogy tudsz aludni még? A világ fenyves-rengetegje ég! Ragadj szerszámot s ásd az árkot, olts — és ha kezed nem bírja már: sikolts! 84 Nem más ez, mint a tett, a cselekvés etikai parancsa, magának az éthosznak, vagyis az emberi összetartozásnak a nevében. Konkrétan, önmagára vonatkoztatva is kiadja az etikai parancsot, még halála előtt való esztendőben is! Még nem szabad meghalni. Nem. Teremj agyam, lüktess, szívem. Érhess időt, amely derít, békességes kort, emberit. 85 Aprily Lajosnak élete utolsó pillanatáig, vagyis életének teljessé válásáig sikerült kigondolnia azt a világot, melyben az ember meghatározója az éthosz és a kultúra, s amelyben, ha kell lenni társadalmi-politikai változásnak, ám legyen (ezzel nem is foglalkozott), de az ne kerüljön szembe e két determinánssal. Aprily Lajos élete végéig építette azt az új kultúrát, mely magába olvasztja összes előzményét, mely népek, nemzetek és korok fölöttien emberi, s megragadható az egyes ember és legkisebb közössége, a család által, s melynek leglényegesebb eleme az új természetszemlélet, az a meggyőződés, hogy a természettel együtt kell élni. Ma amikor még csak kezdjük észrevenni, hogy már régen ki kellett volna találni például a környezetbarát mosóporokat, tisztelettel kell adóznunk éleslátásának, meggyőződésének. Aprily Lajos új kultúrája ilyenformán szemléletében is különbözik minden eddigitől, de különbözik alapjaiban is, tudniillik az etikára épít, a szeretet kultúrájára. Aprily Lajos, az emberiséget megváltoztatni akaró költő, úgy véljük, nem a társadalom, hanem a minőség forradalmára volt, s ez nem kevés... 521
