Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

Ámde Aprily gyász versei is a családi élet boldogságát zengik. Havas eső hull. A nagyapa-szék meleg sarok-homályba hívogat. Most mondókák jönnének és mesék, tündért idéznénk és királyokat, járnánk az alvó kastély udvarán, farkastól féltenők a kicsi kecskét. Mohó, meleg szempár ragyogna rám s két boldog térdem fogná drága testét.

66 Élete megértő társáról vall a következő négysoros: Kinek jelentsem, hogy nő már a nap, eresz-csurrantó szél a völgybe csap. Kinek mondjam: hallod a drága neszt? A cinke nyírfankon pengetni kezd.. .

67 A völgybéli nyugalom másik záloga a természet volt, melynek felfedezett titkait, lám, családjával is megoszthatta. Aprily és a természet viszonyát sokan kutatták már, sőt azt lehet mondani, hogy a még mindig nem eléggé terebélyes Áprily-irodalom tetemesebb hányadát természetszeretetének és természetszemléletének elemzése adja. GYŐRI János nagyon fontos megállapítása, hogy Aprily „Elsősorban önmagáról, a saját lelkiállapotáról vall még akkor is, ha fák, madarak, felhők vagy az egymást váltó évszakok inspirálják versírásra."

68 Ennek az inspirációnak a belső mechanizmusáról VITA Zsigmond árul el többet: ,,A természetbe való beolvadás és a természetben való újjászületés öröme hatalmasabb és sokkal gazdagabb érzések forrásává válik, mint minden hiúság, egyéni sértődöttség, nagyratörés és az azzal járó csalódás. Nem drámai konfliktusokhoz visz ezért az Aprily verse, hanem olyan természetfilozófiához, amely az élet folytonosságát és diadalát hirdeti."

69 Lehetséges, hogy túlzás Aprily val kapcsolatban természetfilozófiát emlegetni, de az bizonyos: természetszemlélete egészen sajátos volt, s az utókor érdeklődésére tarthat számot. Lényeges eleme ennek a szemléletnek, amit VITA Zsigmond is észrevett, a természetbe való beolvadás lehetőségének állítása. A völgyünket köd ülte meg tömötten, belőle hűvös pára-por pereg. Ne is keressetek már, emberek, köddé foszlottam itt a téli ködben.

70 A természetbe való beolvadás, igaz álommá szelídültén, de mégis magasabb szinten, átváltozásként jelenik meg a Nyírfa voltam című versben: Azt álmodtam, hogy nyír vagyok s ezüst kéreg borítja testem, tövemnél forrás-ér gagyog, levelem a fényben feresztem.

71 A kereszténység nem ismeri ezt a lehetőséget, ez már szinte pogány viszony a természethez, a természeti népek világa. Aprily esetében mégsem ritka az ilyen vallomás, ennek ellenére többnyire csak szoros kontaktusban akar lenni a természettel, szót érteni vele valahogy Szent Ferenc módján. 517