Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

S minden ember természetes sajátja, hogy rápillant az elmúlás utáni „létre" is. A portrém. Drága kéz mintázta meg, a melege a bronzban is remeg. Kiveti majd egy bedűlt régi bolt, s találgatják: kinek a feje volt?

61 A nem túlságosn optimista négysoros párhuzam verse a jóval korábbi, még erdélyi Vallomás-nak. S én nem tudom, hogy meddig él a versem, titánok halnak, tornyok rengenek. Ahol világ-traverzek összedűlnek, a vers, a versem hogyne halna meg? Ha nem leszek, nem fogja tudni senki, sorsomnak mennyi furcsa titka volt. A hűlt sorok: megannyi érc-koporsó s a könyv, a könyvem gránit-kriptabolt. De túl romon, ha perce jön csodáknak, a mély megkondul, mintha vallana, s a bolt alól harangtisztán kicsendül s magasra száll az ember dallama!

62 Összevetve a két verset világosan kitetszik, hogy az utókor számára, Aprily szerint, nem a portré, nem a könyv, nem maga a vers a fontos, hanem az ezekben rejlő humánum, a szeretet. Magának a szobornak is ez a lényege, nem a hasonlatosság. Ezt a humánumot, a teljes értékű és teljes körű szeretetet, vagyis az egyik irányban a társadalomra és a családra, a másikban a természetre kiterjedő szeretetet találjuk meg Aprily szentgyörgypusztai, az egész életét összegző költeményeiben, ha azokat most már szinkróniájukban vizsgáljuk. Az egyidejűség szemlélete természetesen kiterjeszthető az eddig történelminek vagy élettörténetinek tekintett alkotásaira is. Hiszen a háború a maga pillanatnyi aktualitásában nem történelmi esemény, hanem hétköznapi nehézségek sorozatának okozója, s ezek lényege Aprily szerint gyakran még a legegyszerűbb esetekben is erkölcsi természetű. Rosszalva néznek rám a reggelek: hogy illik össze ősz fej és lopás? Eddig csak gyönyörködve néztelek, most megrabollak, erdő. Megbocsáss.

63 A dehumanizáló, erkölcsileg züllesztő, s lám még a természettel is összeütközést hozó háborúban, de pontosan úgy mint későbben és korábban is, Aprily életének központja a család volt. VITA Zsigmond már az 1920-as évek termésével kapcsolatban szólt Aprily szinte neuraszténiás üldözöttségérzéséról, s így írt: ,,Az üldözöttség érzése hajtotta Áprilyt egyre tovább, míg végül a Visegrádi völgyben nyugalmat talált."

64 Ennek a nyugalomnak volt az egyik záloga a család. Ám a szentgyörgypusztai családi életet tragédiák szaggatták periódusokra. A háborúban elpusztult vejének a Taganrog ciklussal állított emléket. El kellett temetnie első unokáját s feleségét. Fájdalmát írta meg Aprily az Annának hívták és az Epitáfium című ciklusokban.

65 516