Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

S minden ember természetes sajátja, hogy rápillant az elmúlás utáni „létre" is. A portrém. Drága kéz mintázta meg, a melege a bronzban is remeg. Kiveti majd egy bedűlt régi bolt, s találgatják: kinek a feje volt? 61 A nem túlságosn optimista négysoros párhuzam verse a jóval korábbi, még erdélyi Vallomás-nak. S én nem tudom, hogy meddig él a versem, titánok halnak, tornyok rengenek. Ahol világ-traverzek összedűlnek, a vers, a versem hogyne halna meg? Ha nem leszek, nem fogja tudni senki, sorsomnak mennyi furcsa titka volt. A hűlt sorok: megannyi érc-koporsó s a könyv, a könyvem gránit-kriptabolt. De túl romon, ha perce jön csodáknak, a mély megkondul, mintha vallana, s a bolt alól harangtisztán kicsendül s magasra száll az ember dallama! 62 Összevetve a két verset világosan kitetszik, hogy az utókor számára, Aprily szerint, nem a portré, nem a könyv, nem maga a vers a fontos, hanem az ezekben rejlő humánum, a szeretet. Magának a szobornak is ez a lényege, nem a hasonlatosság. Ezt a humánumot, a teljes értékű és teljes körű szeretetet, vagyis az egyik irányban a társadalomra és a családra, a másikban a természetre kiterjedő szeretetet találjuk meg Ap­rily szentgyörgypusztai, az egész életét összegző költeményeiben, ha azokat most már szinkróniájukban vizsgáljuk. Az egyidejűség szemlélete természetesen kiterjeszthető az eddig történelminek vagy élettörténetinek tekintett alkotásaira is. Hiszen a háború a maga pillanatnyi aktualitásában nem történelmi esemény, hanem hétköznapi nehézségek soroza­tának okozója, s ezek lényege Aprily szerint gyakran még a legegyszerűbb esetekben is er­kölcsi természetű. Rosszalva néznek rám a reggelek: hogy illik össze ősz fej és lopás? Eddig csak gyönyörködve néztelek, most megrabollak, erdő. Megbocsáss. 63 A dehumanizáló, erkölcsileg züllesztő, s lám még a természettel is összeütközést hozó háborúban, de pontosan úgy mint későbben és korábban is, Aprily életének központja a család volt. VITA Zsigmond már az 1920-as évek termésével kapcsolatban szólt Aprily szinte neuraszténiás üldözöttségérzéséról, s így írt: ,,Az üldözöttség érzése hajtotta Áprilyt egyre tovább, míg végül a Visegrádi völgyben nyugalmat talált." 64 Ennek a nyugalomnak volt az egyik záloga a család. Ám a szentgyörgypusztai családi életet tragédiák szaggatták periódusokra. A háborúban elpusztult vejének a Taganrog cik­lussal állított emléket. El kellett temetnie első unokáját s feleségét. Fájdalmát írta meg Ap­rily az Annának hívták és az Epitáfium című ciklusokban. 65 516

Next

/
Thumbnails
Contents