Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

azok a költeményei is, melyek immáron a saját maga által átélt nagy történelmi eseményről, a II. világháborúról szólnak. Friss széna leng a megduzzadt Dunán, s virágok, lasssú ringassál vonulva, sok-sok virág — s a virágok után pár szörnyű hulla, jaj, pár szörnyű hulla. 51 Ezekből a művekből már nem hiányzik a történelem közvetlen szemlélete, vagyis a politi­kum, az állásfoglalás sem: Szemeteken dühösség hályoga. Veletek menni nem fogok soha. A jövő elé tisztán állhatok: én láttam, mikr ti vakultatok. 52 Az 1944-ben írt négysoros egyértelmű elutasítása a fasizmusnak. Nem kétséges, hogy ha az embert a történelemben szemléljük, akkor ez politikai állásfoglalás. Ha az embert önmagában nézzük, ami eléggé lehetetlen dolog, akkor erkölcsi hitvallás. Aprily nyilván nem ezt a lehetetlenséget akarja, hanem azt teszi, amit a transzilván ideológia is tett: erköl­csi alapon, erkölcsi kategóriákban gondolkodva szemléli a történelmet. Az árulkodó szó a harmadik sor tisztán szava. Nem azt mondja, hogy világnézeti különbségek irányították lépteit, hanem az emberi látás és az emberi vakság különbsége. A vakságot okozó dühössé­get, vagyis az embertelenséget, az erkölcsi negatívumot utasítja el, s e magatartás eredmé­nye is erkölcsi, az erkölcsi pozitívum, a tisztaság. Nem valamely világnézet híveként akar a történelem ítélőszéke elé állni, hanem tisztán. Erkölcsi, kifejezetten keresztény erkölcsi szempontból, a szenvedés megtisztító hatását kiemelve szemléli a magyarság sorsát is a német megszállás idején írt versében: Multunk gonosz volt, életünk pogány, rabsors ma sorsunk s mégsem átkozom: jó hogy nem ültem győztes-lakomán s hogy egy legázolt néphez tartozom. 53 A háború után feltűnően megcsappan a szinkrón történelmet tárgyul választó versek száma. A világ eseményeinek figyeléséről árulkodó néhány költeményéből mélységes hu­mánum s aggódás a jövőért csendül ki: A világ szíve megdöbbenve ver: ütközet sem volt s elhullt tízezer. De azok szíve döbben-é, akik az embert új rémmel rettengetik? 54 S hasonlóképpen: Fenyegető szók. Atombomba, vég... Ó, meddig tűröd ezt, emberiség? Hördüljön tiltó, óriási kar: „Az ember él, s kiveszni nem akar!" 55 Saját életének történeti aspektusból szemlélhető szentgyörgypusztai költeményei, a do­log természeténél fogva egyrészt a múltba, másrészt a jövőbe tekintenek. Történetiségük azonban csak másodlagos. Lényegük az erkölcsi értékek keresése vagy felmutatása, illetve 514

Next

/
Thumbnails
Contents