Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

Szentgyörgypuszta legrégebbi általa ismert történelmének egész ciklust szentelt Áprily Római őrvonalon címmel a Jelentés a völgyből kötetben.

46 Szemléletének alapvonása, hogy a történelem jelen van: Ez itt a völgy. Itt szíved csendesül, frissülsz, ha szőlőtőidet kapálod. De földfeletti telkeden kivül van még egy földbe rejtett ős világod.

47 Néhány versben (Marcus Aurelius, Az őrszem) nem említődik a jelen, de az ábrázolt táj élő, jelenkori, az A gladiátor pedig a jelenkor említése nélkül is személyes vallomás, múltbéli és mai sorsok azonosítása. Hasonlóképpen átúsznak egymásba az idősíkok az ítélet napja című költeményben, mely háborús vers, de amelyben Szent György megjelenését hiányolja Áprily.

48 Külön csoportot alkotnak a magyar középkort megjelenítő, témájukban is szentgyörgypusztai művek (Királyasszony kertje, Visegrádi vadászat, Felicián leánya, Visegrád I. és IL). Ezekben is velünk él a történelem: Ha gyertya mellett ülök egyedül s zaj indul az erdőn, hogy megriasszon, azt hiszem néha: erre menekül s befut hozzám a rémült Zách-kisasszony.

49 A történelem és a jelen egymás mellé állítása, az időhatárok elmosása a transzilván ideológia legjobb hagyományait, vagyis kezdeti elképzeléseit őrzi. Mint láttuk, a transzilvánisták a múltból magyarázzák az erdélyi jelleget és szellemet, vagyis folyton hatónak tekintették a történelmet. Utaltunk azonban már arra is, hogy ennek az eszmerendszernek az egyik lehetséges és jelentős mértékben meg is valósult fejlődési útja a teljes múltba fordulás volt. Lényegét tekintve menekülés a jelen problémái elől. Áprily esetében viszont erősen érvényesül az a tendencia, hogy a történelmet kapcsolja össze a jelennel, hogy az aktuális idő valamely jelenségéhez, eseményéhez vagy tárgyához jusson el, vagy abból induljon ki a tör- ' ténelemről szólván. Zuhog a fény a ház-sorok falára, megtündököltet minden ablakot. A római Castra Ulcisiára valamikor itt így ragyoghatott. Lábak dobbantak, had vonult kevélyen, belerezzent minden útmenti ház, íjak villantak, s ragyogott a fényben ezer feketebőrű szír ijász.. .

50 Ennyi az egész vers, s akár a transzilván ideológia, akár mai szemléletünk alapján számon kérhetjük a költeménytől az úgynevezett történetiséget, az aktualizálást, a politikumot. A hiányok emlegetése felesleges, hiszen az élet folyamatosságának érzékeltetése, a múlt és a jelen egyszerre való szemlélésének felvillantása legalább ennyire pozitív mondanivaló, s ha jól meggondoljuk egyáltalán nem mentes ideológiai tartalmaktól sem, hiszen történelemszemléletre tanít. Közelebbről arra, hogy bármilyen régi eseményről van is szó, meg kell látnunk benne az embert és környezetét, másként fogalmazva: a völgyi életet, s nem csak a csúcsokat: csatákat, királyokat, forradalmakat. Nem igazán „történelmiek", sokkal inkább hasonlóképpen emberközeliek Áprilynak 513