Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

FARKAS PETER ÜZENET A VÖLGYBŐL A homályból Aligha kell bizonygatni, hogy Áprily Lajos három évtizeddel ezelőtti agyonhallgatásának politikai-ideológiai okai voltak. Ezekről szólnunk azonban csak annyira érdemes, amennyire irodalmi megítélésébe is átszüremlettek. S hogy az áthatás megvolt, arra bizonyság CZINE Mihály újabbb keletű, s egyébként nagyon elismerő és szép Áprilymegemlékezése, melyben így ír: „Vita Zsigmond már megírta egy régebbi szép tanulmányában: Áprily költészetének legmélyebb varázsát a lefojtottság és lázadás különös kettőssége adja, s a nyugtalanság növeli olykor félelmes vízióvá a való életből vett képeit. Kár, hogy a lázadó nosztalgián újra és újra győzött a fegyelem; szenvedélyeit a végső ponton mindig visszafogta, s lehetőségeit sokszor kiaknázatlanul hagyta. Ha egyszer elhagyta volna a fegyelem, ha engedte volna meztelenül kipattanni a benne lefojtott jajt, nagy nyugatos kortársainak közvetlen közelébe kerülhetett volna. Voltak erre jelek."

1 A csak a forradalmi költészet az igazi költészet hamis esztétikája köszön itt vissza, s voltaképpen minden elismerés mellett nem meg-, hanem elítél. Ez az elítélés egyébként eléggé régi keletű. Már ERG Ágoston ellenszenvvel fordult Áprily felé a 100% 1928. október 28-i számában, Az erdélyi magyar irodalom című cikkében, s így írt: „Nyíltan bevallott reakciós tagjai a Helikon-csoportnak az Ady birodalmat szelídebb utakon járó Áprily Lajos ..., a szélesen mesélgető Gyallay Domokos... az adminisztrátor Kós Károly és Kisbán (gróf Bánffy) Miklós, a még kisebb kvalitásokról nem is szólva."

2 A mai kor már másképpen szemléli a világot. A forradalmiság ugyan mit sem vesztett értékéből, sem a politikában, sem az irodalomban, de némiképp módosult tartalma, s értékké, sőt csaknem forradalmi értékké emelkedett a fegyelem is. Más szemmel nézzük már Áprily Lajost mint elődeink, másként, még ugyanarról a világnézeti alapról is. Nem a hőst keressük, vagy hiányoljuk benne, mert mi már tudjuk, hogy „Kell lenniük hősöknek, de baj, hogy kell lenniük. A legprogresszívabb mozgalom is elmondhatná: »sajnos, vannak hőseink, de majd mindent elkövetünk, hogy ne legyen szükség hősökre.« Mert ahogy József Attila tudta: »nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet.«"

3 Ha ma megújult érdeklődés veszi körül Áprily életművét, s talán lehet ezt állítani, akkor ez éppen annak tudható be, ami miatt elítéltetett. Annak, hogy Áprily nem volt barikádos ember sem a magánéletében, sem a műveiben. Ebben a kitapintható érdeklődésben azonban még mindig sok a zavar. Bizonyságképpen érdemes hosszabban idéznünk KENYERES Zoltán sorait: „Áprily Lajos bensőséges, szemlélődő lírája sem a Nyugat vívmányait gyarapította. Formateremtő, kísérletező kedve nem érte el nemzedéktársaiét, görögségkultusza, klasszicizmusszeretete viszont elébe ment a lírai fejlődésnek. Nagy műgonddal, szép nyelven megírt versei ritkán feleltek közvetlenül a történelem kihívásaira, de éppen ezek közé tartoztak azok, amelyeket a háború alatt és a felszabadulás idején írt. Áprily kifejezte a rettenetet és a reményt, az időbe visszafelé kritikával, előre bizalommal nézett, és csendesen haladt tovább a maga útján. Kötete ugyan nem jelent meg 1945—48 között, de sok verset írt, s ekkortájt kibontakozó öregségköltészete a legszebbek között tartható számon a magyar lírában."

4 503