Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Móricz Zsigmond és Leányfalu

gott, festett ábrázaton. Azt mondta a pásztor, nem kell ez az égvilágon senkinek, vigye, „a akarja; másik hortobágyi emlék: csigába tekeredett kosszarv. A gazda a földről vette fel arra barangoltában. Maga megfaragta, nehezítéknek használta. Egyszer egy koponyát hozott Miskolcról (itt világít a könyvek között). A múzeumigazgató ajándéka. Tegye el, mert kétezer éves — mondta. Valami hun atyafi maradéka. Móricz fiikor megjött vele, felmutatta: »Nézzétek, csak egy foga hiányzik. Ez aztán fiatal ember volt. Méghozzá harcban esett el!« És rettenetesen örült a fiatalembernek, a kemény harcosnak. Itt a tégladarabka, a szénporral égetett vályog, ezzel akarta megváltani az Alföldet a sárkunyhóktól, mindenfelé ajánlgatta, mutogatta, előadásokat tartott róla, ott hordta e mintát a táskájában. ... A kandalló mellett parasztbútor áll, faragott, kemény ülókéjű karszék, a kék máznak már csak hellyel van rajt nyoma. Ez is valamely útjáról került. Gondolkodó széknek híjják az ilyet s az öregek helye. Móricz nem szeretett benne ülni. Nem akart öreg lenni."

42 Az 1979-es Móricz-centenárium idejére a teljes Móricz-hagyaték — a leányfalui ingóságok is — a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültek. Egységesebb, teljesebb lett ezzel az országos Móricz-gyűjtemény, Tiszacsécsétől Budapestig együtt őrzi a Móricz-relikviákat. A leányfalui Móricz-ház viszont szegényebb lett. 499