Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Móricz Zsigmond és Leányfalu

Móricz Zsigmond kertészete Leányfalu Telefon: 283. Tisztelettel értesítjük, hogy Leányfaluban szakszerű kertészetet rendeztünk be. így a leány falusi közönségnek módjában van állandóan friss, söt frissen szedett konyhakerti cikkeket kapni. Palánták, ládás és cserepes virágok: ageratum, aspidistralis, asparagus, begóniák, canna indica, dahlia, fuchsia, kakastaréj, muskátli, nánika, petunia, primula, tradescantia, rózsafa, alacsonytörzsü rózsa, salvia, szőnyegvirágok stb. Virágkertészetünk kertek berendezésére és gondozására vállalkozik. Tisztelettel A KERTÉSZET. A „nagy vállalkozás" reklámja (PIM) kern — mutatott sunyítva a kertészek felé, akik beljebb a kertben a vevőket kiszolgálták —, ezek kilopják a szemem.«"

28 Örvös Lajos, a Kelet Népe legfiatalabb s talán legszegényebb munkatársa viszont máig nagy szeretettel emlegeti a leányfalui kertet, ahonnan Móricz Zsigmond nap mint nap nagy fürt szőlőket és firss falusi lángost vitt neki a szerkesztőségbe.

29 A kertészkedő Móricz Zsigmond minden üzleti nekibuzdulása ellenére is ízig-vérig író maradt. így ír erről Móricz Virág: ,,... neki ez a kert nem szőlőt termett, hanem mámort, nem gyümölcsöt, hanem hangulatot. Ha a piacon egy kiló krumpli hat fillér volt, nálunk egy szem egy koronába került. Es a bora olyan volt, hogy az soha emberére nem talált, Ady Endre, a nagy borivó sokat heccelte érte, de nem merte megkóstoltatni vele. ... Nem az volt neki a fontos, ami termett, hanem az a sok szó, ami a termelést kísérte. Sose úgy válogatta a napszámosait, hogy azok jó dolgosak legyenek, hanem hogy jó beszédesek. De sok kis rajzot, tárcát, novellát is írt a leányfalusi kerti munkások beszélgetéseiből! Szerették is Leányfalun mindig. ... Aki nálunk a kertben vagy a házon dolgozott, az mind családi ismerőssé, baráttá változott. A gyerekeik ott hancúroztak velünk, az asszonyaik eljártak beszélgetni."

30 A másik lánya, Móricz Lili így emlékezik: „Jaj, apukám, mennyi pénze ment el erre a kertre! Nálunk minden százszor olyan drága volt, mint a boltban. Az a sok napszámos! Pedig örökké köztük járkáltál nagy karimás szalmakalapodban, mint egy brazil ültetvényes. Már ugyan ha akad ültetvényes, aki azért ellenőrzi szüntelenül a munkásait, hogy egyetlen mesét se mulasszon el! Meséltek is neked napszámba! Mit bántad te a kapálást, csak mondja az öreg Jani bácsi vagy Hábris bácsi. 493