Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: A szerkesztő Szemere Pál

módszert, amely azonban nem is olyan szokatlan a sajtó világában. A tallózó folyóiratok közismert eljárása, hogy valamely témával kapcsolatban nem teljes írásokat, csak részleteket közölnek, egymás után tördelve a többé-kevésbé összekapcsolódó idézeteket. Szemere Pál is ezt tette gyakorta. Különcsége mindössze abban nyilvánult meg, hogy nem adott címeket, s néha az idézet szerzőjét sem jelölte meg. Mindenesetre nagyon fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az Elet és Literatúra (Muzárion) ténylegesen is tallózó folyóirat, vagy legalábbis a tallózó folyóiratok elődje volt, s nem a kritikaiaké, hiszen ez utóbbiakban csak kivételesen fordulhat elő, hogy mű, kritika és antikritika együtt jelenjen meg. Szemere lapjában viszont semmi akadálya nem volt ennek, hiszen az általa közreadott írások tekintélyes hányada már korábban megjelent valahol, vagy ha nem, hát akkor levelezés útján már megfordult az irodalmi közéletben. Abban a korban vagyunk, melyben a levelezés még éppen úgy a nyilvánosságra jutás eszköze mint a nyomtatás, bár ez utóbbinak a fölénye már nyilvánvaló. Szemere Pál tehát tallózott az így vagy úgy nyilvánosságra jutott írások között, s ha a téma megkívánta, nem átallott elővenni évtizedes múltú műveket sem. Mielőtt a néhány tényleges szerkesztői nyilatkozatot sorra vennénk, két fontos körülményre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik az, hogy Szemere Pál szerkesztői tevékenysége szempontjából nézve az Elet és Literatúra csak a jéghegy csúcsa volt, hiszen Szemere egész élete egy nem létező, de azért nagyon is valóságos folyóirat, az életműve szerkesztésében telt el. Miként TOLDY Ferenc mondta ,,... számba kell vennünk Szemere irodalmi működése méltatásában azt a hatást, melyet mint tudományos szépész gyakorlott, részben ugyan folyóiratai, mint az Elet és Literatúra és Muzárion útján, de sokkal nagyobb mértékben elágazott levelezései által és a társas téren, összeköttetésben, részint baráti viszonyban levén hosszú életén keresztül mind e napig majd minden mellette feltünedezett tehetségekre, sőt az idősbek és egykorúak is, milyek maga Kazinczy Ferenc, Kölcsey és Kisfaludy Károly voltak, kik tanácsaival élni mindig szerettek."

26 Magyarán szólva, Szemere mintegy „szétszórta" szerkesztői megjegyzéseit az életben... A másik körülmény, melyről tudnunk kell, az az, hogy Szemere Pál nem egyedül szerkesztette folyóiratait, hanem Kölcsey Ferenccel együtt. Levelezésükből tudjuk, hogy voltaképpen már 1823-ban összeállították az Elet és Literatúrámk, akkor még Minerva cím alatt, legalább az első kötetét. KÖLCSEY Ferenc szerepe eléggé jelentősnek látszik, hiszen például így ír Szemerének: „Egyéberánt plánumodban, hogy az én levelemet a Kazinczyé mellett kiadd, s magad a kulisszák mögé vonulj, megegyezem. Csak arra kérlek, hogy tedd ezt minél hamarabb és a Tudományos Gyűjteményben. Ne terheljük vele Minervánkat. Leveledben a Minervára mégy által. Az én principiumom az, hogy akármit s akármi módon adunk, mindegy, csak a lehetségig jó legyen. Ugyanezért plánumodban itt sem gáncsoskodom. De a foglalat a 24 ívhez képest úgy tetszik, kicsiny leszen."

27 Pár nap múlva ismét a folyóirat felől ír KÖLCSEY: „Hogy a Mvában menendő darabokat egyenként cenzuráltasd, az igen okos gondolat. Az én tudtomra (legalább míg én dolgozó társ valék) a Tud. Gyűjt, darabjai is így cenzúráitattak. Az is jó, hogy Bécsben akarod nyomatni. Mert így szebben, olcsóbban és haladék nélkül fog kijöhetni. Csak az az egy nehézség, hogy a bécsi nyomtatás távolléted miatt nem leszen-e hibás? Ha erről tehetsz, úgy én is a bécsi nyomtatás mellett vagyok ... most már Töredékeimet is kész leszek recenzeálni, csakhogy azt tudjam meg miként történe vele az imprimatur? Függőben levén sorsáról, nem merek belekezdeni, még bizonyos hírt nem vehetek. Zrínyivel Minerva miatt ne hirtelenkedjél. Sonettoid becses darabok, s ezeket felveheted ha Zrínyid el nem készülhet. Mind Zrínyidet mind sonettoidat kész leszek recenzeálni, csakhogy az elsőt láthassam, az utolsókról pedig tudhassam, nincsen e köztök olyan amit még nem láttam volna. De te cserében Románcaimat magadra vállalhatnád."

28 Szemere Pál terveit, egyebek közt, 1823 júniusából ismerjük. Figyelemre méltó, hogy az Elet és Literatúra, illetve ekkor még Minerva első kötetét kötetünk megjelölései illeti 47