Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)

Az első világháború szürrealizmusa morajlik az észt Henrik VISNAPUU versében is: Hullt, hullt a hó, a vérvörös hó, fájdalom nyilait a szívekbe. ... Hagyd! Ott gyilkos háború tombol — megbénultak a gáztól, gondtól ifjak és lányok. 45 Dobolás, sikoly, kopogás hallatszik a versből. Mihály fi Ernő sikoltásnak érzi a Guer­nicát. Ady verse is sikoly. MIHALYFI Ernő így talál rá KÁLLAI Ernő soraira, aki Picasso művét és a II. világháborús pesti romokat egyezteti, benne megtalálhatjuk az Ady-vers ri­adtságát is: ,,A pusztítás, az öldöklés vihara süvöltve száguld végig a képen, nyomában da­rabokra tépett, összeroncsolt férfi-, asszony- és gyerektestek, szanaszét szóródó idomcson­kok, halálos rémülettől és fájdalomtól kiforgatott szemű arcok, kétségbeesett taglejtések. Az ember dolgos társa, a ló, vele egy sorsú áldozatként vérzik el... Találkoztam Picasso jóvoltából a valóságban is azzal a realisztikus képzeteket merészen alakító fantasztikus láto­mással, mely tömör, klasszikus formákban egy halálra sebezett lónak a fejét ábrázolja. A budapesti ostrom első hetében pontosan így láttam egy kimúlófélben levő lovat. A halállal vívódva kidülledő szemekkel még egyszer utoljára fejét emelte. Állkapcsai iszonyúan szét­feszültek, nyelve vastagon, hosszan csüngött ki tátott szájából, teste néhányat rándult, és ezzel vége volt. Olyan látványban volt részem, amely mintha csak Picasso Guernica­képéből lépett volna elém a háborús valóságban." 46 Ez a háborús valóság lendítette létre Ady versét is. Az, hogy a fekete veszi át az összes többi színt, az a színtelenedésnek érzelmi sivárosodását is megidézi, hiszen ahogy P. DOMBI Erzsébet megállapítja, ,,A fekete fizi­kai értelemben egyáltalán nem szín, hanem éppen a szín hiányának felel meg, mint például a hang hiányának a csend". 47 Ady szürrealizmusának egy nem lekicsinyelhető forrása a gyemekkori félelem, a félelem és a gyermekjátékok vad borzalma. íme Ady visszaemléke­zése erről az időszakról: „Féltem a közeli temetőtől gyermekkorom falujában... mindig láttam a sötétben fehér, halott árnyék rokonaimat besuhanni". A képzelet képzelődése a rosszban is a legrosszabbat látja, hozzásegíti Adyt rémidőben fokozott rémlátomásokhoz. Egy másik emlék így idéződik fel: ,,Az iskolában pokol-játékot játszottak... Beaggattuk a két ablakot kabátainkkal, leányok kendőivel. Egyszerre a Pokolban voltunk, s a Pokol for­ró volt... Kerestük hadonászva, beteg vihogással egymást... Megvadultunk a sötétségtől és a forróságtól". 48 Ez a pokol-játék érkezett vissza milliószor sötétebben, amikor többé nem a gyerekek, hanem az egész világ megvadult. Már az elején, 1915-ben kínozta a „Föld mai szörnyűsége", egyre riasztóbb látomások: „Északkeleten egy csodálatosan óriási ökör­fejet játszott a felhő, késői, különös nappirítással segítődvén. Tulok volt, nagyszerű magyar ökör ezerszeressé nőve, s nem is volt nagyon bús, de sebzett homlokú s konya szarvú". 49 Ady egyébként is fogékony volt, e példák is jelzik — a képzelődésre, de a borzalmas idő szórta elé a borzalmakat, bővében volt ő is, a világ nemkülönben a rettenetnek. Természete­sen az, hogy ki hogyan éli át az iszonyt, a személyiség állapota is hozzájárult. Ady roncs­óriás volt ekkor, Uitz Béla teli ifjú energiával, így az ő Hadbavonultak с festménye nem hordoz tragédiát, Gulácsy háborús képével ellentétben, ahol őrültek és szörnyek csellenge­nek teljes céltalansággal. Nagy István fáradt Katonája, is viszonylag nyugodt 1916-ban, mert a mű festője pályájára készül. Személyes egészségét ütötte, de nem roncsolta a háború. Eg­ry, függetlenül attól, hogy megsebesült, gyógyuló katonákat fest a Balaton partján. Zádor István csupán dokumentálta a harctereket. A szörnyűség másképpen hatott. 50 O'Neill köl­tészetbe települt tengeralattjárója is leselkedik „fenyegetően a zöld mélységekben". 51 Más a reagálás, de a minőséget végül a sors és a tehetség közösen dönti el. Erről FABRY Zoltán így ír: „Ady háborús költészete nem véletlenül lett a magyar és a világirodalom csúcspont­ja... Ady a háborúk, az embertelenségek egyik legnagyobb magyar ellenszere: kinyilat­473

Next

/
Thumbnails
Contents