Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Varga Domokos: Költő a homokon

Megáll a szekér rakodáshoz, Friss széna virág-szaga szálldos; A csikó csak pár harapást fal, S tovatűnik gyors futamással. S a rét közepéhez elérve, Mint szarvas, szökken az érbe. A vizet gázolja, tapossa, Fölfeccsen a gyöngye magosra. Szegény szomorú gebe, téged Kísérnek-e vájjon e képek? S ha ügetsz nyomorún, elepedve, Van-e balzsam néma sebedre? Lásd, mint te, igás gebe, vén is, S fáradt, szomorú vagyok én is. Ki felel, töprengve ha kérdem, Van-e annak haszna, hogy éltem? De lelkemet egyre kisérik A színek, a hangok, a sírig, S a bánatos éjbe, homályba Beragyog gyermekkorom álma. Vargha Gyula nem vakult meg vénségére. Agyonkoptatott szeme gyakorta küszködött mégis makacs gyulladásokkal: egyik visszatérő keserve volt ez budapesti életének. Akad­tak persze egyéb keservei is. Egy 1879 szeptemberi levele mutatja, hogy még akkor is viszo­lyogva tért vissza kávai szabadságáról Pestre: „Újra benn vagyok a fővárosi élet, nem mon­dom, unalmában, de azt sem mondhatom, gyönyörűségében, taposom az egyhangú taposómalmot, melynek neve hivatalos napi foglalkozás, öröm nincs benne, haszon se sok, de legalább, ha szűkösen is, megadja a mindennapi kenyeret, és ez, ha lelkem szent együ­gyűségében nem ismerne egyéb imádságot a Miatyánknál, tökéletesen elég is lenne. (...) A mával a mindennapi száraz kenyér mellett is meg tudnék elégedni, de a holnap, de a jövő! Ez az, ami nem hagy nyugodni, ez társa magányomnak. Gyötör, kínoz, menekülnék tőle, de nem tudok, s lelkem úgy meghajlik alatta, mint a zivatartól földre fektetett gabona." Hivatali jövője, az volt neki, ha lassacskán értek is be gyümölcsei. De költői? Úgy érezte, mind kevésbé. Ezért roskadozott benne a lélek, s keresett ennek méltó kifejezésére egy hangulatához illő — falusi képet. Arany János vonzásában Az б számára a mérték: Arany János volt, aki még élt akkor, bár igen elvonultan. Hogy találkoztak-e valaha személyesen, arról nem szól a krónika, de arról igen, hogy a nagy költő két legközelebbi barátja, Gyulai Pál és Szász Károly felfigyelt az ifjú Vargha Gyulára. Gyulaival 1875 őszén került kapcsolatba. „A napokban 10—12 verset jobb verseim kö­zül össze fogok írni — olvassuk szept. 22-i levelében —, s Horváth Árpád által, ki édes anyjáról, Petőfinérői unoka öccse Gyulay Pálnak, Gyulaynak névtelenül megmutattatom, s ha róluk kevezőleg nyilatkozik, csakugyan fel fogok lépni nyilvánosság elé." 1875. okt. 14.: „Egy nagy örömhírt akarok kedves apámékkal közölni. Hogy Gyulai­448

Next

/
Thumbnails
Contents