Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Varga Domokos: Költő a homokon

VARGA DOMOKOS KOLTO A HOMOKON Édesanyámnak, a régi családi levelek fáradhatatlan gépeigetőjének Babérkoszorú 1927 tavaszán — ötéves sem voltam — előkelő küldöttség jelent meg a lobi pusztán, nagyapám birtokán. Ma is előttem van a kép: ott jöttek az udvaron, megálltak az üvegezett folyosóra nyíló ajtó előtt, fejükön cilinder, egyikük kezében babérkoszorú. Összeszaladt a ház népe: ilyen csodát még nem láttak Löbön. Az én számomra a cilinder volt a fő csoda. Addig is, amíg a fejükön feketéllett-magaslott, s akkor is, amikor már levéve tartották fehér kesztyűs kezükben. Egyre csak a cilinderüket néztem, ezt a számomra teljességgel ismeretlen, furcsa fejrevalót. Ügyet sem vetettem a babérkoszorúra, amíg meg nem kezdődött a ceremónia: a költői dicsőség ősi jelképének ünnepélyes átadása. Nagyapámat, Vargha Gyulát tisztelték meg vele, rövid beszéd kíséretében, amelynek szavai azonban éppúgy kihulltak emlékezetemből, mint az ő válasza. Aztán elköszöntek, elhajtottak, a koszorú pedig felkerült egy szögre, a falra, s én attól fogva gyakran figyeltem, látszik-e már rajta a kopasztás nyoma. A pusztai gyerekek között ugyanis az a szóbeszéd járta, hogy ha bablevest vagy krumplicsuszpájzot főznek a házban, a koszorúból tépik hozzá a babérlevelet. De nagyon ügyesen tépdeshették, mert én semmiféle hiányt nem bírtam felfedezni rajta. Sok-sok évvel később találtam ezt a rögtönzést nagyapámnak egy hozzám került kéziratos kötetében: Babérkoszorú Lám, vannak akiknek becsesek most is A régi múzsák; Babérkoszorúval tisztelt meg a tisztes Komoly ifjúság. „Babérlevél! — kiált fel Annus, A kis begyeske — Jaj, milyen jó lesz sűrű, savanyú Krumplilevesbe.' ' Pista kocsis meg így bölcselkedik: „Eltart biz ez vagy két esztendeig." Karikatúra Vargha Gyulát és költészetét rég nem tartja már számon azóta „a tisztes komoly ifjúság", legfeljebb a hivatásos irodalmárok egy része. A Magyar Irodalmi Lexikon természetesen megemlékezik róla, akárcsak a „Spenót", vagyis a számos kötetben megjelent össze441