Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban
tottam az apátplébános urat, hogy a két felekezet közötti békés egyetértést barátságot és testvériességet, hazánkban — s különösen Kecskeméten, oly becsben s oly szilárdnak is tartva, hogy azt, bármi történjék is, a magam az enyéim részéről megzavartatni, nem engedem.— Ezután a főiskola termébe siettünk, melynek oldalhelyiségeiben a nagyszámú küldöttségek már egybe gyűlve vártak s egymás után jöttek a terembe: 1. a városi hatóság, Lestár Péter polgármester, — 2. a helyben állomásozó katonaság tiszti kara, Benkő ezredes-, 3. az ágost. hitv. egyház presbitériuma Laukó Károly lelkész-, 4. a kegyes rendi főgymnasium tanárkara Perger József igazgató tanár-, 5. az állami főreáliskola, Hanusz István igazgató-, 6. a polgári leányiskola Pátthy Károly igazgató-, 7. a királyi törvényszék, Gáli Ferencz elnök-, 8. a gazdasági iskola, Máté Sándor igazgató-, 9. az ügyvédi Kamara Zombori László elnök-, 10. a községi népisk. tanító-kar, Pátthy Károly igazgató-, 11. az izraelita hitközség elöljárói, Dr Bárány N. rabbi-, 12. az iparegyesület, Végh József alelnök-, 13. a jogakadémia Csilléry Benő igazgató-, 14. a ref. főgymnasium Csabay Imre igazgató- s végre 15. a ref. egyház elöljárósága, Mészáros János lelkész vezetése alatt, s mindeniknek ékes szószólása mellett. Az üdvözlő beszédek mindenikére megfelelő választ adva, déli 1 óra volt, mikor a megtisztelő, de szintoly fárasztó functió végeztével, a jól megszolgált ebédhez siethettünk, mely a lelkész lakon, bizalmas és fesztelen, bár elég nagy társaságban várt ránk, a kedves fiatal háziasszony már aggódván — hogy elfő a leves. De mi még nem beszéltük ki magunkat s a paplak ebédlője ép oly hangos, vagy még hangosabb lett mint imént a főiskola nagy terme volt, és a komoly és vidám felköszöntők száma, számlálatlanul is felül múlta az ottani beszédeket, pedig azok épen harminczan voltak! Délutánra a főgymnasium és a jogakadémia meglátogatása s a jogokat igazgató-tanács ülése volt a kitűzött program. A közép és főiskolát már előbb hivatalosan látogatván, most a látogatás felületesre és rövidebbre volt vehető. Mindkét tanári karral az intézetek érdekeiről, tanulmányi s fegyelmi viszonyairól való eszmecsere, s az állapotok megvilágítása, tudomásul vétele s néhány észrevétel azok felett, — s gymnásiumban különösen az egyre gyarapodó s valóban becses természetrajzi gyűjtemények megszemlélése- mind ez együtt egy jó órát vett igénybe. 5 órakor a jogakadémia igazgató tanácsa ült össze, melynek ülésében ezúttal volt először alkalmam részt venni. Ennek első tárgya — a városi főkapitánynyá választott Dr. Vámos Béla lemondása által megüresedett tanszék betöltéséről, vagy helyettesítés által ellátásáról való gondoskodás volt. Tekintettel a jogakadémiának, a tanári állomások s fizetések rendszeresítése illetőleg czélba vett emelése, átalában az intézetnek — a jogi szakoktatás s jelesen az akadémiát várható reformjával szemben — függő s némileg átmeneti helyzetére ezúttal a végleges betöltés helyett bizonytalan időre, egyelőre azonban csak a következő egy tanévre, helyettesítés útján — és pedig a többi tanárok által — való ellátása határoztatott. A v. és Kokt, miniszter helybenhagyása alá lett terjesztendő. Ezzel összefüggésben az akadémiára váró kormányi, vagy törvényhozási intézkedések, a tanári fizetések emelése stb. Kérdései beszéltettek meg, határozat hozatal nélkül. (Tudva levő, hgy a három fentartótestület közt oly szerződés van, hogy az intézet a meghatározott arányú hozzájárulásokkal mind odáig fenntartandó, míg fentartását csak egyik is kívánja, csak ha mind a három akarja megszüntetni, szűnhetik meg. Az egyház, mely a helyiséget a felszerelést adja s két tanszéket tart fenn — saját és gymnásiuma terhét is alig bírván, már 10 évvel ezelőtt kívánta a megszüntetést. Az egyházkerület, bár csak egy tanszéket tart fenn — nem levén érdeke jogakadémiát tartani fent. Különösen a kor és az államkormány egyre növekedő igényeivel s a fentartás súlyos terveivel szemben, és inkább szeretné a jogakadémiárafordított összeget theologiai intézete vagy gymnásiumok segélyezésére fordítani — szintén szívesen egyezett a megszüntetésbe. De a város, melynek büszkesége s az idegen tanulók idejövetele által anyagi érdeke is az intézet fenmaradása inkább, mintsem az megszűnjék, készebb volt az általa fentartott tanszékek számát az eredeti háromról 4-re, utóbb 5-re emelni, kész most 431