Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban

vizsgálatok tartásának jogát? — így most e kérdés hajszálon függ az akadémia léte és nem léte..." — jegyezte fel Szász Károly kerületi református püspök. Összegzésképpen hangsúlyozni szükséges, hogy jelen közleményünkben Szász Károlynak nem az irodalmi munkásságát, műfordítói tevékenységét kívántuk elemezni, értékelni, hanem közzétenni canonica visitatiós naplójának egy részletét, amelyben a Három városról, Ceglédről, Nagykorosról és Kecskemétről szól. E napló nem tartozik az irodalmi értékű ritkaságok közé, ám nagyon fontos írás, amely Szász Károly hivatali, nevezetesen református kerületi püspöki működésének értékes dokumentuma. Ebben felvillantja a Három város közönségének, hivatali, egyházi elöljáróinak mentalitását, rávilágít az egyház szerepére, jelentőségére, s nem utolsósorban az iskoláztatás színvonalát dokumentálja. Szász Károly ismerősként fordult meg mindhárom városban. Nagykőrösön tanároskodott negyven évvel korábban, Kecskeméten hasonlóan, de itt lelkipásztorként is működött, Cegléden pedig látogatóként fordult meg. A legerősebb érzelmi szálak Nagykőröshöz kötötték Szász Károlyt, hiszen itt nyugszik ifjan elhunyt felesége, Iduna, itt tapasztalta azt a közönyt az egyháztanács részéről, amely a tanárként való működéséhez szükséges igazolás során érte, s a távozásra sarkallta őt Kecskemétre, megelőzendő a hivatalos elbocsátást. Nagykőrösön lelkipásztorkodott a nagy riválisa, Filó Lajos, akivel szemben komoly küzdelmet kellett vívnia, hogy elérhesse a hőn áhított kerületi püspöki széket. A református egyház Nagykőrösön egységesen uralta a várost, ellentétben a másik két várossal, ahol fele, vagy annál nagyobb arányban éltek római katolikusok. Zártabb is volt ez a város Cegléddel és Kecskeméttel szemben. Mindez nagyon szépen kirajzolódik Szász Károly vizitációs naplójából. Az egyház zártsága, komorsága rányomta bélyegét az iskolákra is. Kecskeméten az alsófokú iskolák városi kézben voltak, Cegléden is, de az egyházi iskolák fejlesztésére a református egyháztanács nagy gondot fordított. Nagykőrösön, híven az évszázados hagyományokhoz, az egyház viszonylag szerényebb vagyoni állapotának megfelelően az iskolák csak nehezen vergődtek a fejlődés útján előre. Mindez szembetűnő azért is, mert az eklézsia igen gazdag volt, a törzsökös református gazdák tekintélyes vagyonnal rendelkeztek, ami indokolttá tette volna az egyházi iskolák fokozottabb fejlesztését is. A mostoha állapotok főként a műveltségi színvonal alacsonyabb voltára engedtek következtetni, a viszonylag igénytelenséget mutatták, amely a consistorium (presbitérium) részéről nyilvánult meg. Míg a másik két városban az egyházi vagyon jó kondícióknak örvendhetett, lelkes odaadással gondoskodtak az egyházról, templomról, iskolákról, addig ez Nagykőrösön torzóban maradt. A végtelen puritánság eszméje retrográd tényezővé vált, melynek nem lett volna szabad érvényesülnie a művelődés, oktatás területén. Szász Károly feltárta a hibákat, s nem rejtette véka alá véleményét. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az iskoláztatás terén az oktatás, tanítás körülményeinek alakulásában jelentős és hatékony változások következtek be Nagykőrösön is a püspöki látogatást követő években. 414