Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kerényi Ferenc: Egy népszínmű tanulságaiból (Abonyi Lajos és A betyár kendője)

Szemben Kulcsár Nagyné megformálójával, Philippovicsnéval, akinek bezzeg „morált tartalmazó meséi a kellő hanghordozással ejtettek ki... " Az erdélyi előadásoknak érdekes muzeológiai vetülete is van. E. Kovács Bandialakításáról Marosvásárhelyen fénykép is készült, amely szerinte „azért nem jó, mert a lábaimat rútul szétvetettem. Felső része igen sikerült, de az alsó compromittálná ízlésemet azok előtt a kiknek van." Ehelyett a szerzőnek megküldésre megígérte (Kolozsvárról, 1873. október 14-i levelében) a kolozsvári „pompás fényképésszel", Veress Ferenccel készítendő, méltó fotókat. Abonyi november 18-án köszönte meg a nagyméretű fényképeket: a szövegből kitűnik, hogy E. Kovács a marosvásárhelyi ülőképet is megküldte. Az író tetszését legjobban a Veress Ferenc készítette „álló bánatos alak" nyerte meg. E felvételek közül egyet ismerünk:

25 Veress Ferenc fotóján E. Kovácsot ülve és szétvetett lábakkal láthatjuk, ami — azonfölül, hogy az ügyben további fotótörténeti vizsgálódásra késztet — legalább három műtermi szerepfotó meglétét feltételezi. Bemutató a Nemzeti Színházban (1873. szeptember 24.) I. Ferenc József 1873. március 24-én mentette fel br. Orczy Bódogot a Nemzeti Színház igazgatása alól (saját kérésére, érdemei elismerése mellett), és március 29-én bízta meg a belügyminiszter Szigligeti Edét az általános adminisztratív és a drámai igazgató feladataival. Meglendült A betyár kendőjének, ügye is. Feleki csakhamar tudósíthatja a szerzőt, hogy nem várnak tovább ifj. Lendvay gyógyulására, Bandit Tamássy József népszínmű-énekes fogja alakítani, április 8-ra kitűzték az olvasópróbát (mindez az április 3-i levélben olvasható), április 15-én pedig már a szereposztás tervezetét közölhette. A bemutató mindazonáltal átcsúszott őszre, Blaháné betegsége miatt, majd akkor is késett egy újabb hetet, Thomas operájának, a Mignonnak előadása miatt. Noha a színlap nem tüntet föl rendezőt, e munkát valószínűleg Feleki Miklós végezte, aki májusban Tamássyval személyes konzultációra Abonyba is leutazott. A Nemzeti Színház hiányosan fennmaradt belső irataiban végigkövetve a produkció útját, megállapítható, hogy gondos, alapos színrevitelben részesült. Szeptember 5-től tíz (rendelkező, emlék-, javító- és fő-) próbája volt a darabnak, Blahánénak külön énekpróbája is Erkel Gyula karmesterrel. A jelmezkönyv az 1874. január 25-i, 8. előadás után rögzítette a használt ruhákat.

26 Eszerint A betyár kendője komoly befektetéssel részben új jelmezeket kapott, de — a szokás szerint — a férfiak és a nők is használják saját ruháikat, továbbá a korábbi darabokban már szerepelt raktárkészletet. A primadonna például a csárdajelenetben neki készült vörös virágos kartonruhát viselt, különböző kiegészítőkkel (pruszlik, kötény, kendő), de saját csizmáját hordta.

27 A betöréskor, amikor betyárnak öltözött, Tamássy fekete inge és gatyája volt rajta a Csikós c. népszínműből, amelyet a Trubadúr (Verdi operájának vagy Szigligeti drámájának) ezüstzsinórozású parasztmellénye, a baletttáncosnők készletéből való bársonyszegélyű pörge kalap, valamint egy fehér posztószűr egészített ki. Hasonlóképpen kipótolták a bemutatóra Tamássy szokott népszínműi jelmeztárát is. A kellékek közül nagy szerep jutott a rabláskor viselt álarcoknak és a címadó kendőnek. S bár „gyöngyösi mente", „egri kalap" is szerepelt a magyar paraszti átlagöltözetek sorában az epizodisták számára, a nagyszámú új kosztüm megtette a hatását: „... ezúttal a színpadon mind a bútorzatok, mind az öltözékek nem oly tarkabarka minden jelleg nélküliséget mutattak, hanem híven voltak összeválogatva, s az Abony környéki népviselet föltüntetése teljesen sikerült" — írja némi túlzással a Vasárnapi Újság kritikusa.

28 A szereposztás — egy kivétellel — terjesen azonos a szereposztókönyvben rögzítettel és a drámaszöveg 1872. évi nyomtatott kiadásában olvashatóval. A Lendvay—Tamássyváltozás Bandi szerepében azonban nem puszta személycsere. A drámai színésznek szánt helyet népszínműénekes foglalta el; ezt E. Kovács Gyula — Kolozsvárról Abonyinak kül396