Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kerényi Ferenc: Egy népszínmű tanulságaiból (Abonyi Lajos és A betyár kendője)

KERÉNYI FERENC EGY NÉPSZÍNMŰ TANULSÁGAIBÓL (Abonyi Lajos és A betyár kendője) Abonyi Lajos első színpadi müvét, A betyár kendőjét viszonylagos egységben ítéli meg minden bírálója, kortársaitól a kései drámatörténészekig: ellentmondásos, de érdekes, sőt értékes szövegnek tartják, a népdráma egyik hamvába holt kísérletének. Az alábbiakban — új források alapján — azt vizsgáljuk, mi rejlik az ellentmondások mögött, hogyan mutatja számunkra egy színjátéktípus sorsfordulójának tipikus vonásait is. Az elsődleges hatások köre Abonyi Lajos, azaz Márton Ferenc (1833—1898) gyermek- és kamaszéveiből — a reformkorban természetes módon — nem hiányozhatott a színház. 1843-ban, a gimnázium alsó osztályait végezve Kecskeméten, nemcsak Jókaival és Petőfivel ismerkedett meg (az utóbbi éppen színészi minőségben tartózkodott a városban), hanem itt látott először színielőadást, sőt mihamar maga is műkedvelésre szervezkedett társaival, kibérelve a színházat, színlapot nyomtatva, s ennek csak a seniori beavatkozás vetett véget. A történetet maga Abonyi idézte föl, Jókai 50 éves írói jubileuma alkalmából.

1 A második hatáshullám a pesti iskolázás éveire (1844—1847) tehető. Fennmaradt diákkori omniáriuma alapján

2 16 látogatása adatolható a Nemzeti Színházban, de ezek száma jóval nagyobb lehetett, amint azt önéletírásában maga említette: „... élénken jut eszembe a gavallár Degré szeretete, ki számtalanszor ellátott színházi jegyekkel."

3 Ugyancsak a diákkor feljegyzései őrizték meg a fordítói és színműírói hajlam jelentkezését. A kézirat 83. lapján Mitzbán családja cím alatt egy tervezett dráma szereplőlistája látható — a nevek eltérnek közkedvelt Szigligeti Ede-féle feldolgozástól, amelyet 1840. május 30-án mutatott be a Nemzeti Színház. A 83—88. lapon olvasható egyfelvonásos vígjáték (Hadjatok olvasnom) Karl Töpfer darabja volt, amelyet Nagy Ignác fordításában, sőt átdolgozásában, más címváltozattal 1839. szeptember 6-án vitt színre a Pesti Magyar Színház. Ezt Abonyiék el is játszották, amint azt egyik diáktársának ugyanitt olvasható bejegyzése bizonyítja: „ferentz akará h[ogy] jadzunk de nem sült el egy untalan darabot jádzottunk el tudni illik Hadjatok olvasnom..." A kézirat 88—96. oldalán pedig Schiller Haramiák с drámájának fordítástöredéke található. (A Pesti Magyar Színház műsorán: 1837. szeptember 18-tól.) Ha ehhez még hozzávesszük valószínű jelenlétét a kecskeméti gimnázium olvasókörében és vezető szerepét, sőt kiemelkedő előadóművészi sikereit a pesti evangélikus líceum Magyar Oskola nevű diáktársaságában

4 — akkor nagyjából körülírtuk Márton Ferenc gyermek- és diákkori élményeit. A 13 éves korában írt, szövegében nem ismert, de Abonyban nyári vakáción eljátszott Üsd, vagy a paraszt legény с népszínmű tehát nem egyedi, véletlen törekvés. További (tartalmi, stíluskritikai és írásszakértői) vizsgálattal döntendő el, valóban Abonyi volt-e a szerzője a Családi harag c, 1852-ben elutasított drámának.

5 Fia, Márton Lajos utalt lexikoncímszavában

6 az 1863-ban Abonyban működött és 24 előadást produkált műkedvelői egyesületre, amelynek Abonyi Lajos rendezője volt. Nem érthetünk tehát 383